„A közönség éljenzésére éhező Jobbik most éppen középre húz, hogy mindenki által választható legyen. A széthúzás-összefogás-széthúzás-összefogás hullámverésében vergődő baloldallal szemben egyetlen kormány- és nem hatalomváltó erőnek akar mindenáron mutatkozni. Elnöke mérsékelten, de határozottan nyilatkozik, levagdossa nemcsak frakciójáról, hanem a pártjáról is a szélsőség valóságos és a Fidesz által ráragasztott szárnyait, tagadja, hogy valaha is kapcsolata lett volna a hatalom által éppen felgöngyölített paramilitáris egységekkel, és reménykedik abban, hogy egyetértés alakul ki a Fidesszel a kémiai kasztrációban is. Lázár János kancelláriaminiszter szigorúan magánemberként támogatja a halálbüntetést, de a kasztrációval kapcsolatban egyelőre bizonytalan, még gondolkodik rajta. Csapdahelyzet: ha nem áll be a javaslat és a Jobbik mellé, akkor a centrum-álarcot éppen próbálgató párt a bevándorlási kötvény után megint zsarolhatja a hatalmat valamivel, ha pedig támogatja, akkor a Jobbik ünnepelhet: a Fidesz megint befogadta egy javaslatát.
Az a baj a populista politikával, hogy nincs alja. Ha valaki arra hivatkozik, hogy a nép pedofília miatti jogos felháborodásának engedve kötelezővé tehetné a kémiai kasztrálást, holnap már nemcsak magánemberként, hanem kormányzati tényezőként is támogathatná, sőt, javasolhatná a halálbüntetés újbóli bevezetését, aztán az ügyész szájába adná a "meggyőződését", miért is kell halálra ítélni egy miniszterelnököt, csak mert a nemzet akaratából másként akart politizálni, mint azt az őt elítéltetők teszik.”