Még egy remek hely a harmadik világháború kirobbantására – igencsak forrósodik a helyzet az Északi-sarkon
Nukleáris elrettentés, flották és bombázók – ez az a hely, ahol a Nyugat igazán tarthat Oroszországtól, mutatjuk, miért!
Azt szeretném, ha az amerikai politika megváltozna Oroszországgal kapcsolatban. Interjú.
François Fillon, a francia jobboldali előválasztás első fordulójának győztese a Europe 1 francia adó műsorában reagált Donald Trump győzelmére az amerikai elnökválasztás után. A Nézőpont Intézet fordítása.
***
Riporter: Jean-Pierre Elkabbach
Senki nem látta előre ezt a győzelmet. Mit gondol, a populista hullám meg fog állni Franciaország határainál?
Azt gondolom, hogy meg kell nyugodnunk, Jean-Pierre Elkabbach. Donald Trump egy párt jelöltje, a Republikánus Párté, amely nem populista párt, és nem szélsőjobboldali párt. Nyilvánvalóan olyan programja van, és olyan módon fejezi ki magát, amely – hogy is mondjam – szokatlan a republikánusokhoz képest. Ugyanakkor mégis egy olyan ország elnöke, ahol vannak intézmények, van Parlament, van egy saját pártja…
Amely kritizálta őt…
Meg kell nyugodnunk, és a cselekedetei alapján kell megítélnünk Donald Trumpot. Nem ez az első eset, hogy egy kicsit különc amerikai elnököt választottak meg. Arra gondolok, hogy volt már egy Ronald Reaganünk, akiről akkoriban nagyjából ugyanazt mondták, mint amiket most mondanak. És főként nem szabad ebből következtetéseket levonni a francia választásokra vonatkozóan, mint ahogyan azt minden politikus teszi, teljesen ostoba módon.
Ami megdöbbentő, hogy például Trumpot néhány napja még szörnyetegnek nevezték, ma pedig madárijesztőnek, ma példaképpé válik, azután ha holnap talán elkezdi alkalmazni a programját, ellenpélda lesz…
Vannak olyan jelöltek, akik Clintont támogatták, és akik ma Trump-pártiak, láttam ilyeneket. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy Trump azért nyert, mert Clinton veszített.
Tehát rossz jelölt volt.
Úgy gondolom, hogy igen. Néhány hete voltam az Egyesült Államokban, és sok amerikaival beszéltem, például taxisofőrökkel New Yorkban, akik azért nem támogatják Clintont, mert hazudott.
De ha taxisofőrökkel beszélgetünk, - ahogyan azt ma tettük – ők inkább attól tartanak, hogy kisebbségekhez tartoznak, feketékhez, stb. Mert elsősorban mégis egy fehér, felfegyverzett és kisebbségellenes Amerika támogatta Trumpot.
Én bízom az amerikai demokráciában, amely egy nagy és régi demokrácia, bízom benne, hogy tökéletesen képes lesz visszafogni Trump hevességét. Meggyőződésem, hogy az a Trump, akit néhány hónap múlva látni fogunk hivatalba lépésekor, nagyon más lesz, mint jelöltként.
Amerika egy olyan jelenet tanúja lesz, amely elképzelhetetlen volt 48 órával korábban: először Michelle Obama meghívja ebédre Melaniát, majd Obama fogadja Trumpot a Fehér Házban, és felkészíti, hogy hogyan legyen a világ legnagyobb atomhatalmának a főparancsnoka.
Igen, és pont ez az amerikai demokrácia. Nem a francia demokrácia, ahol egy köztársasági elnök hátat fordíthat egy volt köztársasági elnöknek az Élysée-palota bejáratánál.
Fél-e, vagy tart-e egy Putyin és Trump közti szövetségtől?
Nem csak hogy nem félek tőle, de kívánatosnak is tartom. Mindig is azt mondtam, hogy a nyugatnak úgy kellene kezelnie Oroszországot, mint ami. Tehát úgy, mint egy nagy országot, olyan tisztelettel, amely egy nagy országot megillet, különösen akkor, amikor megnyilvánulnak a nézeteltérések azokban a témákban, amelyekben nem értünk egyet. Ebből a szempontból az amerikai politika katasztrofális volt. Ha változik az amerikai politika, a szaván kell fogni Trumpot, és a jó irányba haladni. Az amerikai külpolitika évek óta nagyon rossz. Szeretnék emlékeztetni, hogy az iraki invázió okozta azt a zűrzavart a Közel-Keleten, aminek ma tanúi vagyunk. Ebből a szempontból tehát csak javítani lehet a helyzeten.
Ha már az iszlám totalitarizmust említette, talán hallott arról, hogy Amerika lehet, hogy Oroszországgal is szövetkezik az Iszlám Állam ellen, és hogy például az amerikai hadsereg a következő hónapokban folytatja keresztes háborúját a terrorizmus ellen.
Én főként azt szeretném, ha Franciaország kezdeményezné ezt a közeledést és a nemzetközi koalíció kibővítését. Úgy gondolom, hogy Trump megválasztása után élére kell állnunk egy olyan folyamatnak, melynek célja, hogy az európaiak jobban egyesüljenek a biztonsági kérdések mentén. Meg kell teremtenünk egy európai biztonsági szövetséget, ki kell bővíteni a nemzetközi koalíciót, és végül meg kell újítanunk a kapcsolatunkat Oroszországgal.
Az amerikai-orosz szövetség egyfajta védelemként is szolgálhat Kína jövőbeli szuperhatalmával szemben.
Nem szabad Ázsia felé taszítani Oroszországot. Európa problémája a jövőben Ázsia lesz, sőt, már most is Ázsia a problémája gazdasági szempontból. És minél nagyobb jelentősége lesz Ázsiának, annál több politikai szerepet, sőt, egy nap katonai szerepet is fog betölteni. Tehát egy alapvetően európai országot Ázsia felé terelni igen nagy felelőtlenség. Ez is mutatja, hogy sok politikusunknak semmilyen hosszú távú terve nincs, hanem csak megelégszenek azzal, hogy a közvélemény érzelmeinek megfelelően reagálnak.
A programomat úgy alakítottam ki, hogy mindenhova ellátogattam a francia emberekhez. A program, amelyet most bemutatok, velük együtt készült. Nem csupán váltást ígérek, hanem egy valódi nemzeti helyreállítási programot. És egyedül ez a nemzeti helyreállítási program képes munkát adni az egyszerű embereknek, és a kirekesztetteknek. Válaszul azoknak, akik azt mondják, hogy egy kemény váltást akarok: nem az a kérdés, hogy a váltás kemény- e vagy sem, hanem hogy vannak-e eredményei. Jelenleg úgy gondolom, hogy sok jelölt nem alkalmas rá hogy eredményeket mutasson fel. Vagy azért, mert a programjuk nem megfelelő…
Mely jelöltek?
A volt köztársasági elnökkel kapcsolatban… Ő megmutatta, hogy képes nagyon nagy gyorsasággal irányt váltani. Márpedig amire ma szükségünk van…
Tehát Alain Juppét kell támogatni?
Nem, François Fillont kell támogatni, mert ő az egyetlen jelölt, akinek van helyreállítási programja, és a cselekedeteiben is folytonosság mutatkozik. Soha nem változtattam álláspontot azokban az ügyekben, amelyeket képviselek. Az álláspontom állandó, mert nemcsak a valóság felismeréséhez, hanem a meggyőződéseimhez is kapcsolódik. A média úgy beszélt Juppéről és Sarkozy-ról, mint az egyedüli döntős jelöltekről, aztán tévedtek Trumppal kapcsolatban, aztán sajnos megint tévedni fognak a jobboldal és a centrum előválasztásaival kapcsolatban. Ebből a szempontból úgy tűnik, nem tanultunk semmit.
Mi lehet Trump megválasztásának következménye Franciaországban? Ön például átalakítja programjának egyes elemeit, vagy akár a stílusát?
Egyáltalán nem. Az amerikai választás az az amerikai választás, a francia választás pedig a francia választás. A Brexit után Trump megválasztását nehéz megemészteni, nyilvánvalóan egy bizonytalan időszak kezdődik, mert alapvetően nem tudjuk, hogy kicsoda Trump, és hogy hogyan fogja vezetni az Egyesült Államokat. Tehát e miatt önállóbbnak és függetlenebbnek kell lennünk, arra kell ösztönöznünk Európát, hogy elhatárolódjon az Egyesült Államoktól, főként védelmi kérdésekben, a dollár felsőbbrendűségének kérdésében, és annak a kérdésében, hogy mennyire avatkozhat bele az amerikai igazságszolgáltatás a francia vállalatok ügyeibe. Ezekben az ügyekben a németeknek nem szabad mindent szentírásnak venni, amit Amerika mond, csak mert ők garantálják a biztonságukat.
Mindenki azt hiszi, hogy számára lesz előnyös a Trump-hatás. Legfőképpen Marine Le Pen…
Nincs olyan, hogy Trump-hatás. A francia választásokon nincs Trump-hatás, teljesen ostoba dolog ezt mondani. Amikor tegnap este láttam Marine Le Pent, aki úgy állította be magát, mint aki Trump örökségét képviseli… Meg kellene neki mondani, hogy a Republikánus Párt nem egy szélsőjobboldali párt.
Franciaország a Bataclanban történt tragédiáról fog megemlékezni. Ezen a téren vajon lehet Franciaország egységes, a biztonságért folytatott harcban?
A megemlékezés és a tiszteletadás fontos, de különösen fontos, hogy Franciaország egységes legyen a lakosság megvédésének célja mentén. Ez olyan döntéseket követel meg, amelyeket François Hollande soha nem hozott meg, és nem is fog, és amelyek tehát a következő elnökre várnak.
Tehát François Hollande-ra?
Nem, François Fillonra.