„Van előnye annak, hogy létezik a holokauszttagadás? Az Irving-perre például lehetne azt mondani, így legalább hosszú ideig szó volt a holokausztról, tisztázhattak olyan kérdéseket, amelyekről amúgy nem is tudna a közönség.
Mindent egybevéve jobb lett volna, ha erre a perre sosem kerül sor. De hát Irving beperelt – nem is gondolná, hányan hiszik úgy, hogy én pereltem be őt, még az ismerőseim közül is van, aki azért gratulál, mert »bíróság elé vittem« David Irvingot. Annyi pozitívuma volt az egésznek, hogy ez a per tönkretette Irving hírnevét, és eltörölte a hitelességét azok számára is, akik amúgy adtak volna a szavára, mert bár maguk nem holokauszttagadók, addig azt gondolták, »Ez mégiscsak David Irving, ő azért tisztában van a dolgokkal. Talán tényleg nem is halt meg annyi zsidó, talán tényleg nem úgy volt minden«. Ez az »igen, de…«-szindróma.