„Van előnye annak, hogy létezik a holokauszttagadás? Az Irving-perre például lehetne azt mondani, így legalább hosszú ideig szó volt a holokausztról, tisztázhattak olyan kérdéseket, amelyekről amúgy nem is tudna a közönség.
Mindent egybevéve jobb lett volna, ha erre a perre sosem kerül sor. De hát Irving beperelt – nem is gondolná, hányan hiszik úgy, hogy én pereltem be őt, még az ismerőseim közül is van, aki azért gratulál, mert »bíróság elé vittem« David Irvingot. Annyi pozitívuma volt az egésznek, hogy ez a per tönkretette Irving hírnevét, és eltörölte a hitelességét azok számára is, akik amúgy adtak volna a szavára, mert bár maguk nem holokauszttagadók, addig azt gondolták, »Ez mégiscsak David Irving, ő azért tisztában van a dolgokkal. Talán tényleg nem is halt meg annyi zsidó, talán tényleg nem úgy volt minden«. Ez az »igen, de…«-szindróma.
Gideon Greif, a sonderkommando legnevesebb kutatója azt mondta, a holokauszttagadók valójában pontosan ismerik a tényeket, hiszen sokuk egyenesen a téma szakértője.
Szerintem két kategória létezik. Van a keménymag, ide tartozik David Irving is: ők ismerik, csak elferdítik a tényeket. Nem vagyok pszichológus, de azt hiszem, ők végül meggyőzik saját magukat, hogy igaz, amit mondanak. És vannak azok, akik egyáltalán nem kutatnak, egyszerűen csak antiszemiták.
A megnyert per és Irving hitelvesztése után tizenhat évvel mennyire gyakori a holokauszttagadás?
A perben a keményvonalas holokauszttagadás ellen küzdöttünk, de manapság inkább a »puha«, a »softcore« holokauszttagadással nézünk szembe. »Jajj, ne gyertek már megint a holokauszttal, eleget beszéltünk már róla!« Vagy: »Persze, volt holokauszt, de azért a zsidók is csináltak ezt-azt«, és »A zsidók azért beszélnek folyton a holokausztról, mert nem akarnak a palesztinok szenvedéséről beszélni«. Vagy említhetném itt Budapesten a Terror Házát is, ami megpróbálja újraírni a történelmet. Egy percig sem mentegetném Sztálint: megalomániás gyilkos volt, aki több millió ember haláláért felel. De egyenlőségjelet tenni a holokauszt és e közé történelmileg tévedés.”