Miért néz ki minden film ugyanúgy – és ha nem, az miért (nem) baj?

„Ez pedig azt eredményezi, hogy gyakorlatilag minden film egyformán néz ki. Ha pedig történetesen nem, az már zavaró. Pont a napokban jelent meg egy videóesszé a Marvel univerzum színvilágáról, amely a zenéihez hasonlóan kissé laposnak és szürkének tűnik. A videó számos jogos észrevétellel él: tényleg hiányoznak a valódi feketék a palettáról, mint ahogy az is elmondható, hogy a parádés látvánnyal bíró Pacific Rimhez képest valóban ingerszegény ez a képi világ. A furcsaság ott jelenik meg, amikor az ellenpéldák között kezdenek olyan látványosan narancs-kék produkciók is feltűnni, mint a Jupiter felemelkedése, a Transformersek, sőt, a szerző által saját kezűleg átszínezett Galaxis őrzői részletekben is Shia LaBeouf digitális agyonszolizottságát idézi Star Lord arca. Ezzel pedig felvetődik a kérdés, hogy tulajdonképpen nem az a baj a Marvel-filmek színskálájával, hogy eltér a megszokottól?

Ami minden bizonnyal elsődleges célja is lehet a Kevin Feige vezette projektnek: egységes kinézetet adni az összetartozó filmeknek, de megkülönböztetni őket minden más darabtól. Egyben pedig más képregényes univerzumoktól is: a mindent sötétségbe burkoló, és a színeket valóban képregényhűen kihangsúlyozó DC-vel szemben éppen egy ilyen deszaturált ad kellő kontrasztot. (Ráadásul jól emeli ki azt is, hogy a riválisok görcsös hivalkodása ellenében a Marvel igyekszik sokkal emberibb, földhözragadtabb történetek látszatát kelteni.)

Félreértés ne essék, egy alkotás külsejében nem feltétlenül létezik arany középút vagy követendő minta. A Marvel mellett Wes Anderson, Zack Snyder vagy éppen Transformers színvilágának megvan a maga szerepe, és nem tiltakoznék valaki narancssárgára színezett feje vagy Amerikai kapitány deszaturációja ellen azon az alapon, hogy ez önmagában esztétikus-e vagy sem. Ahogyan azt a videó is kimondja, a filmek ilyen szempontból alapvetően összehasonlíthatatlanok: míg a Fury Roadnak a túlhangsúlyozott színek állnak jól, addig a Spotlightnak éppen az ellenkezője (bár ironikus, hogy George Miller most éppen fekete-fehérben adja ki művét, mint hogy ez volt a valódi elképzelése a látványról). Így tehát azzal sem tudok egyetérteni, hogy a Marvelnek olyan színvilágot kellene képviselnie, amilyen a képregényektől elvárható - hiszen a világ egyik legünnepeltebb képregényes feldolgozása is számtalan ponton mond ellent az alapanyagának.”