A hosszú bevezető tehát azt volt hivatott indokolni, hogy miért is tartom az Érkezés xenofóbiával kapcsolatos olvasatait már jelenség szintén is félrevezetettnek. Spoileres!
„A hosszú bevezető tehát azt volt hivatott indokolni, hogy miért is tartom az Érkezés xenofóbiával kapcsolatos olvasatait már jelenség szintén is félrevezetettnek, ezzel pedig rátérnék arra (innentől már SPOILERESEN), hogy a film ismeretében miért nem is tudok velük egyetérteni. A think piece-ek számára egyértelműen az a szakasz szolgáltatott muníciót, amikor a katonák egy része félig-meddig egy konteós vlogger hatására gyakorlatilag öngyilkos merényletet hajt végre az idegenek ellen, ezzel még nagyobb veszélybe sodorva az egyébként is az összeomlás határán álló kapcsolatfelvételt. De addigra már a vezetés is a támadást fontolgatja, hiszen biztosak abban, hogy az idegenek fegyver birtokában vannak, és kizárólag félnivalónk lehet tőlük.
Természetesen a Villeneuve ábrázolta ismeretlentől való félelem abszolút párhuzamba hozható a kortárs populizmust részben tápláló bevándorlási válságokkal, akár Trump Amerikájáról, akár Európáról beszélünk (csak hazánkban a Nógrádi György-ök a közmédiából szólnak hozzánk, nem az internet sötét bugyraiból...), és a District 9 révén már ismerünk is egy kiváló példát arra, hogyan lehet az idegeneket megfeleltetni az etnikai feszültségek résztvevőinek vagy a szegregáció áldozatainak. De talán éppen Blomkamp miatt is olyan kézenfekvő most ez a párhuzam, annak ellenére, hogy az Érkezésben számos jelentős eltérés is mutatkozik.
Először is, ez a motívum jobban megfigyelve nem az ismeretlentől való félelemről szól: a híradásokban száműzött reakciók, a kormányban megrendülő bizalom ugyan valóban a jelenleg lejátszódó folyamatokat visszhangozza, maguk a katonák azonban (a briteket no-go zónákból kioktató külügyminiszterünkkel ellentétben) első kézből tapasztalhatták meg az idegenek közelségét, jelentőségét és képességeit - ez alapján pedig inkább racionális, mint emocionális döntést hoztak. (Arról nem is beszélve, hogy pont a fegyveres erők esetében a legirreálisabb egy ilyen ösztönös, önszerveződő akció.) A nyitottság tehát tényleg hiányzott, azonban ebben a cselekedetben nem az előítéletekből, félelemből fakadó ignorancia manifesztálódik, hanem egy teljesen tudatos bezárkózás.”
Számára nem volt megbocsátás, ellentétben másokkal, így például Szabó István rendezővel, aki hosszú időn keresztül gyártotta a terhelő tartalmú jelentéseket. Balogh Gábor írása.
Ha a düh-kór már nem elég, akkor a klasszikus, jól bevált veszettség is megteszi, vagy legalábbis egy variánsa. Ettől pedig a francia veszettek szinte szó szerint tépik szét egymást.
Mindjárt itt a karácsony, és ez a legnagyobb vágyam: legyen békesség, jó lenne az egész világban, de legalább itt, Magyarországon; olyan szép ország a miénk, és olyan sok benne a tehetség, erre kellene inkább koncentrálni a sok energiapazarló küzdelem helyett – mondja az idén kilencvenéves Bodrogi Gyula. Ünnepi beszélgetés a bokszmeccsekről, a siker kiszámíthatatlanságáról és az örökre velünk maradó csodákról.
Hogy a politikában az igazság a legveszélyesebb fegyver, azt két igazságbeszélő sorsa bizonyítja: Csurka Istváné és Gyurcsány Ferencé.
Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
Legalábbis a Dumb és Dumber – Dilibogyók és a Keresd a nőt! szerzőpárosa szerint. Akik a Dear Santa, egy családi vígjáték álcája mögött a sátánból és egy család veszteségéből csinálnak viccet.
Úgy látszik, Szerbiában továbbra sem lesz színes forradalom.
Andrzej Duda megérti Donald Trumpot.
