Ha van széria, amelynek osztatlan üdvrivalgás fogadná a ráncfelvarrását, az a Jedi Knight. Nekem csak annyi szerényteljes kérésem lenne, hogy a legjobb résszel, a 2003-as Jedi Academyvel kezdjék.
„A játék ugyanazt a Quake III motort használta, mint az egy évvel korábbi Jedi Outcast - 2003-ban már némileg öregecskének számított, mégis jól muzsikált. A kreatívok megdolgoztak a pénzükért: Jadent irányítva eljuthattunk a Hoth bolygóra (tauntaun-lovaglás, wampa-ölés!), Darth Vader kastályába a Vjunon (droidhent a savesőben….minden másra ott a Mastercard), a Tatuinra (reszkessetek, buckalakók) és egy csomó másik egzotikus helyre - ráadásul úgy, hogy mindehhez nem kellett season passt is venni az alapjáték mellé (ehem, ehem). De nem csak a helyszíneken jött át az igazi, hamisítatlan Star Wars-érzés: kétszer is összeakaszthattuk a bajszunkat egy rancorral (szégyen a futás, de hasznos), egyszer pedig magával El Grandioso Boba Fettel; fedezhettük Csubakka hátát egy űrkikötői csetepatéban, míg egy másik pályán Wedge Antilles fedezett bennünket egy szabotázsakció során; és még hosszan sorolhatnám. A kedvenc pályám az volt, ahol speeder bike-on ülve kellett kicselezni és levágni (vagy sziklának szorítani) az üldözőket : azóta is, valahányszor újra előveszem, mindig ezt a feladatot hagyom a végére, mint a gyerek, aki az alján kezdi meg a tortaszeletet, hogy a legfinomabb rész maradjon a legvégére.
Ez a könnyed sokszínűség feledtetett mindent, amit máskor biztosan felrónánk a »követel« oldalra: a sztori sutaságát (ugyanazt az erőszivattyúzós dolgot variálták ötödjére is, mint a korábbi részekben, mentségükre szóljon mondjuk, hogy véges számú magyarázat lehet csak arra, hogyan teremnek tucatjával erőhasználót) illetve a lineáris pályatervezést (hozzáteszem, a pre-youtube időkben több helyen is majd agyfaszt kaptam a Jedi Outcast végigjátszása során, mire rábukkantam a továbbjutáshoz szükséges konzolra). A Jedi Academy nem akar mély gondolatokat ébreszteni, nem tetszeleg önismereti tesztként és nem táplálja a bennünk rejlő mazochistát sem (Dark Souls fiam, leülhetsz) : csak egy játék, a szó mindennemű sallangtól és ludológiai kiterjesztésektől mentes értelmében.”
Sokféle módon megálmodták már a jövőt, nem egy esetben akár legitimálva mások életének kioltását, és nem ritkán ebből még sportot is űztek. 25 éve az Epic is így tett, ami sokak életét változtatta meg.
Azt gondolnánk, hogy a hangyák csak vonulnak és a raj-intelligenciával élik a kis egyszerű életüket. De mi van, ha a bitang erős rovarok élére áll valaki, aki ért a stratégiához?
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Megszokott dolog, hogy a woke ideológia és a genderlobbi kifejezetten károsan hat egy kultúrtermék megítélésére, mégis akadnak olyanok, akik mindenáron letolnák az ember torkán a propagandát. Böjtös Gábor írása a Dragon Age: The Veilguard nevű videojátékról.
Régen nem lepett meg film annyira, mint az Anora: Sean Baker alkotása úgy forgatja ki a prostituáltakkal kapcsolatos hollywoodi kliséket, hogy a tanulság észrevétlenül kúszik be a bőrünk alá.
Az ünnepekre fogalmazott meg ajánlásokat a színésznő.
Azt, hogy egy minden eredetiséget nélkülöző, banánra fixálódott, agresszív hakapeszi tényezőnek tűnik, a NER tökéletesen megérdemli. Mi nem.
