Schmidt Mária a Nyugatról: A hitetlenség a nihilizmusba vezet
Bemutatták a Terror Háza főigazgatójának legújabb esszékötetét.
A történet fő drámai szála már-már közhelyszerűen, de lélektanilag nagyon is hitelesen adta magát: kamaszként valószínűleg mindenkit frusztrálna, ha az apja mentette volna meg a világot.
„A történet fő drámai szála már-már közhelyszerűen, de lélektanilag nagyon is hitelesen adta magát: kamaszként valószínűleg mindenkit frusztrálna, ha az apja mentette volna meg a világot, de ő maga egyáltalán nem számítana különlegesnek. Albus Perselus Potter ráadásul a Mardekár házba kerül, sem a mágiában, sem a kviddicsben nem mutat tehetséget, egyedüli barátja pedig a már említett Malfoy Jr. Egy veszekedés során kis csúszik a száján, hogy néha szeretné, ha nem Harry lenne az apja – és ami rosszabb, a dühös Harry maga is hasonlóképpen riposztozik. Ez a vita sarkallja a fiút arra, hogy megkísérelje megváltoztatni a múltat - csak az a fránya pillangó-effektus ne lenne….
A darab szövegkönyvét egy Jack Thorne nevű, amúgy többszörös BAFTA-díjas szerző jegyzi, Rowling maga valószínűleg csak az ötletgazda volt, de azért sok helyen érezni a jelenlétét - hamisítatlanul az ő keze nyomát viseli pl. ahogy a múltban rekedt Albus tudatja az apjával, hogy pontosan hol és persze mikor tartózkodik éppen. Elég »rowlingos« az is, hogy mint a hatodik részben a herceg kilétével, itt is csak az utolsó harmadban derül ki, hogy ki is az az elátkozott gyermek. Az időutazás révén kibontott részek nem túl hosszúak, de annál pörgősebbek, és ha a rejtély nincs is olyan komplexen csavargatva, mint a regényekben, a színházi kereteket is figyelembe véve nem lehet rá panasz.”