Vallónia mindenhol ott van

„A vallonok nincsenek egyedül a félelmeikkel a CETA nevű szabadkereskedelmi egyezmény kapcsán. Más EU-tagországokban is sokan tartanak attól, hogy csökkennek a sztenderdek, a multinacionális konszernek hatalma pedig túlzó lesz. Jogos ez a bizalmatlanság, hiszen nem sikerült következetes választ adni arra a kérdésre, hogy mégis mi szükség van szabadkereskedelmi egyezményre, ha a kereskedelem már régóta virágzik, a vámok pedig alacsonyak? Maga az Európai Bizottság is elismerte, hogy az USA-val és Kanadával tervezett szerződéseik nem vonnak említésre méltó gazdasági növekedést maguk után.

Adja magát a kérdés: Ha nem a kereskedelemről van szó, mégis miről? A kritikusok jól gondolják, amikor azt feltételezik, hogy az egyezmény csupán a konszernek lobbimunkáját könnyíti meg. Ez a lobbimunka olyan mélyen gyökerezik a tervezett egyezményben, hogy örökké veszélyes marad: akkor is, ha netán sor kerülne bizonyos »engedményekre«. A legfőbb probléma ugyanis maga az egyezmény célja: a szabadkereskedemi megállapodások leépítenék a »nem tarifális kereskedelmi akadályokat«. Vagyis mindent, aminek nincs köze a vámhoz.

Ez a technokrata kifejezés ártalmatlanul és ásítóan unalmasnak hangzik. Csakhogy elég kemény a politikai hatótávolsága: nem tarifális kereskedelmi akadálynak számít minden olyan törvény, ami a javak cseréjét akadályozza. Ez a gumiszó tetszőlegesen nyújtható, így ideális fegyver a konszernérdekek érvényesítéséhez. Hiszen olyan ésszerű törvényekre is ráaggatható, mint mondjuk a környezetvédelemről vagy a munkaerőpiacról szóló.”