Lassan minden tulajdonos zsebben van, pórázon vagy csövön; haver, fogható vagy direkt stróman. Aztán majd lassan azok lesznek szerkesztők is, aztán az újságírók, végül az olvasók is, és eljön végre a tökéletes világ.
„Megöltek egy szerkesztőséget. Lehet itt variálni, hogy végül mégiscsak gazdasági racionalitás, így vagy úgy (ha volna ilyen racionalitás, akkor mégis mi az úristen zajlott itt az elmúlt hónapokban? vagy egyáltalán: mi zajlik a magyar sajtóban?; racionalitás az anyád picsája, már bocsánat, a faszomba) – ez, ha jobban megnézzük: aktív eutanázia a beteg határozott tiltakozása mellett. Gyilkosságnak is szokták mondani.
(…)
Körülbelül hat éve megkérdezték tőlem, hogy meg lehet-e menteni a Népszabadságot? Pár másodpercig gondolkoztam csak, és azt mondtam – akkor már tizenöt éves online-os gőggel –, hogy nem. Most szégyellem, persze, még akkor is, ha akkor, abban a szövegkörnyezetben annyit jelentett: én nem tudom, hogyan lehet.
Volt egy fölkérésféle, és nem tudtam igent mondani. Nem néztem ki a tulajdonosból semmi jót. Pedig már akkor sem volt szívderítő a választék a piacon. Akkor rúgta ki alólam az Indexet egy másik nagyon korrekt, a gazdasági racionalitásra minden idegszálával figyelő tulajdonos, de még sehol nem voltunk a TV2, az Origo, a vidéki lapok megszállásától. Illetve, reflexből írtam azt, hogy másik. Pedig simán lehet, hogy ugyanaz a tulajdonos volt, mint amelyik a Népszabadságot kinyírta. Strómanolnak és a strómanoltatnak ezek a gennyládák mindenfele.
Mindegy, ha az események irányát követjük, elég világos a cél: ellenőrzés alatt tartani minden fontos csatornát, ami ebben a közéletinek vagy politikainak vagy minek nevezhető médiatérben létezik. Lassan minden tulajdonos zsebben van, pórázon vagy csövön; haver, fogható vagy direkt stróman. Aztán majd lassan azok lesznek szerkesztők is, aztán az újságírók, végül az olvasók is, és eljön végre a tökéletes világ, a NERvána, hogy egy glosszarovatba illő szóviccel vicceljük el az elviccelhetetlent.
A továbbiakban már csak káromkodni tudnék, abból meg kapnak úgyis eleget.”
Magyar Péter a korábbi baloldali elit által használt kommunikációs stílusra állt át, vélhetően azt remélve, hogy ez majd kihúzza a pártot a gödörből. Ez azonban egy kétélű fegyver.
Ezek voltak a Mandiner legolvasottabb cikkei augusztusban.
A miniszterelnök szerint a virtuális tér ma ellenséges terület, amelyet meg kell hódítani, politikai és közösségi immunrendszerrel megerősítve. Ezért jönnek létre, ezért tarolnak a digitális polgári körök.
A Tisza Párt elnöke immár sokadjára szervezett rá a Fidesz DPK gyűlésére.
Természetesen az Origo, a Pesti Srácok és a Mandiner is terítékre került.
Zsiday Viktor egyenesen kijelentette, hogy a magyar miniszterelnök világpolitikai tényezővé vált az elmúlt években.
Folytatódik a miniszterelnöki interjú dömping.
A vásárlásra ösztönző visszaszámlálások inkább egy meghosszabbított black fridayt idéznek, mintsem a lelki elmélyülés és a csend időszakát. A modern karácsony igazi kihívása talán az, hogy megtanuljunk választani. Gianni Annoni írása.
