Tóta W. arról is beszél, hogy tízből nyolc magyar úgy gondolja, 1956 roppantotta meg a Szovjetuniót, holott már 1953-ban is voltak az NDK-ban tüntetések, és még 1956-ban is a lengyelek előbb kezdtek a tüntetésekhez. Tévhitnek nevezte, hogy „volt ez a nagy csendes Kelet-Európa és csak a magyaroknak jutott eszébe, hogy ez az egész szar, és soha másnak nem”.
Tóta W. kifejti a véleményét az 1956-os pesti srácokról is, amikor felidézi, Maléter Pál le akarta fegyverezi őket, mivel nem kaptak kiképzést, nem tudták, hol vannak, és mit csinálnak, és „fingjuk sem volt semmiről”. A publicista szerint a gyerekkatonák harcba küldése háborús bűncselekmény volt, és ennek a háborús bűnnek állítunk emléket, amikor a Corvin mozinál a puskával ácsorgó gyerek szobrával.
Tóta W. arról is beszél, amennyire a még élő tanúktól megtudta, a forradalom nem volt nemzeti ügy. Véleménye szerint az emberek tudatában az élt, volt egy „nagyon idegesítő felfordulás, amikor bűnöző elemek is lövöldözni kezdtek az utcán, aztán jöttek az oroszok, és nem lehetett kenyeret kapni”. A beszélgetésen hozzátették, 1957-ben Magyarország történelmének legnagyobb béremelése következett be kölcsönökön keresztül, és május 1-jén nagyszabású ünnepséget, „békemenetet” tartottak, ahol az emberek már Kádárt ünnepelték.