Az 1956-ban harcoló pesti srácok gyerekkatonák voltak, akiknek fingjuk nem volt semmiről. Gyerekkatonák harcba küldése háborús bűncselekmény. Nagy Imre szimpátiáját a bajszával vívta ki, és azzal, hogy nem volt zsidó. '56 viszont nem volt nemzeti ügy. Valódi eredménye mégis van: Kádár, aki tényleg jobb létet hozott.
Kádár János személyében találta meg az 1956-os forradalom eredményét és nyereségét Tóta W. Árpád, a HVG publicistája, aki gondolatait a Tilos Rádió „Régen minden jobb volt” című műsorában osztotta meg a hallgatókkal. Az október 21-i adást a Pesti Srácok.hu szúrta ki és készített belőle összefoglalót.
Tóta W. Árpád azzal kezdi: nem történészként, hanem publicistaként az a célja, hogy elkezdje azt a diskurzust, ahol nem csak szuperlatívuszokban lehet beszélni 1956-ról. Saját feladatának azt tartja, hogy a „széles dolgozói tömegekhez” olyan témákat is eljuttasson, amelyekhez ő maga sem ért. A publicista felidézi a forradalom és szabadságharc évfordulójának kapcsán rendelt HVG-s felmérést, amelyből kiderül, a fiatalok nem gondolnak semmit 1956-ról, úgy érzik nincs hozzá semmi közük, csak meghalt egy csomó ember és nem lett semmi eredménye. Tóta W. hangsúlyozza, hogy bár ezzel nem ért egyet, mégis „beteg dolog, hogy az összes ünnepünk búval baszott, eltiport forradalom”.
Tóta W. arról is beszél, hogy tízből nyolc magyar úgy gondolja, 1956 roppantotta meg a Szovjetuniót, holott már 1953-ban is voltak az NDK-ban tüntetések, és még 1956-ban is a lengyelek előbb kezdtek a tüntetésekhez. Tévhitnek nevezte, hogy „volt ez a nagy csendes Kelet-Európa és csak a magyaroknak jutott eszébe, hogy ez az egész szar, és soha másnak nem”.
Tóta W. kifejti a véleményét az 1956-os pesti srácokról is, amikor felidézi, Maléter Pál le akarta fegyverezi őket, mivel nem kaptak kiképzést, nem tudták, hol vannak, és mit csinálnak, és „fingjuk sem volt semmiről”. A publicista szerint a gyerekkatonák harcba küldése háborús bűncselekmény volt, és ennek a háborús bűnnek állítunk emléket, amikor a Corvin mozinál a puskával ácsorgó gyerek szobrával.
Tóta W. arról is beszél, amennyire a még élő tanúktól megtudta, a forradalom nem volt nemzeti ügy. Véleménye szerint az emberek tudatában az élt, volt egy „nagyon idegesítő felfordulás, amikor bűnöző elemek is lövöldözni kezdtek az utcán, aztán jöttek az oroszok, és nem lehetett kenyeret kapni”. A beszélgetésen hozzátették, 1957-ben Magyarország történelmének legnagyobb béremelése következett be kölcsönökön keresztül, és május 1-jén nagyszabású ünnepséget, „békemenetet” tartottak, ahol az emberek már Kádárt ünnepelték.
A publicista szerint a Kádár-rendszernek volt egyfajta technokrata és egyenlősítő hagyománya, és ez az, ami a baloldali megújulás egyik alapja lehet.
Szerinte paradicsomnövényből is „előállítható” szívhang, amiről „valójában szó sincsen, mivel a néhány hetes sejtcsomónak olyanja nincs”.
Ahogy többször elmondtam, erősen torzítóak a nominális GDP összehasonlítasok.
Mint minden rendszer, ez is úgy indul el most hódító útjára, hogy lendületesen hangsúlyozza, hogy ő „más”, hogy ő majd megmutatja, hogy lehet más a politika.
Ez mind szép és jó, de nem inkább a svédországi Helsingborgban, a NATO-tagországok külügyminiszteri találkozóján elhangzottakról kellene tájékoztatnia a nagyérdeműt?
A Tisza-kormány szóvivői kifejtették: „Ha Magyar Péter kommentel a Facebookon, akkor az a miniszterelnök kommentje”.
Még bőven van mit tanulnia, ha valóban sikeres miniszterelnök akar lenni.
A „queerek” sem maradnak műsor nélkül.
A magyar válogatott szövetségi kapitánya elmondta, mi nem tetszett neki a mérkőzésen.
