A szabad társadalom: Nyugdíj

„Az ember nem természetéből fakadóan jó vagy rossz. Az ember természetéből fakadóan csupán ösztönzőkre reagál. És valóban, a mai világban élő emberek döntő többségének semmi problémát nem okoz embertársaival toxikus, ellenséges és civilizálatlan módon viselkedni abban az esetben, ha ő nyer valamit az interakcióból és úgy gondolja, képes megúszni azt következmények nélkül. A mai világ a tudattalan ösztön, nem pedig a tudatos józanság világa, ahogyan arról Hamvas Béla – kinek írásai bár tele voltak miszticizmussal, megfigyelései mégis kiválóak – számolt be Vízöntő című esszéjében. De ez nem több, mint annak a következménye, amikor az állam beavatkozik a természet rendjébe; amikor az emberiség nem hajlandó megtanulni, hogy az erőszak soha sem megoldás.

Az elemzés végére érdemes rávilágítani még egy fontos jelenségre. Társadalmunk egy értékteremtő osztály, egy uralkodó osztály és egy, az uralkodóktól függő és az uralkodók hatalmát így támogató osztály szinergiájából tevődik össze. Az állam elkobozza az értékteremtő osztály vagyonát, és annak egy apró szeletét átadja a dependens osztálynak, akik így képtelenek lesznek saját lábukra állni, és önérdekükké válik az államstruktúra fennmaradása. És míg első ránézésre úgy gondolhatnánk, hogy a függő osztály nyertesként távozik ebből a kaotikus rendszerből, a valóság az, hogy visszavonhatatlan károkat szenvednek – talán még nagyobbat, mint az adózó osztály, hiszen az adófizető képes beteljesíteni céljait, elvei szerint élni civilizáltan, felemelt fejjel és elérni mindazt, ami emberként lehetséges, ám a dependens osztály számára nem marad más, mint a rövidtávú élvezetek hajszolása, a promiszkuitás, az alkoholizmus, az értékteremtés nélküli létből származó tudattalan öngyűlölet, végül pedig a keserűség és magány életük alkonyán.”