Nem hiszünk a migrációban

„Egyszerűen minden humanitárius kötelezettségünk alól ki kellene vonni magunkat?

Teljesen másról van szó, és ez a harmadik pontom. Az Európai Unió milliárdos fejlesztési támogatásokat nyújt olyan országoknak, ahonnan az emberek menekültként eljönnek. A legtöbben nem olyan régiókból jönnek, ahol háború vagy üldöztetés uralkodik. Tehát ezeknek a pénzeszközöknek a kifizetését feltételekhez kellene kötnünk. A kormányok csak akkor kellene, hogy megkapják a fejlesztési pénzeket, ha megakadályozzák, hogy az emberek onnan elmeneküljenek. Ez vonatkozik azokra az államokra is, akik a területükön átengedik a menekülteket.

De az mégis csak egy szegénységi bizonyítvány, hogy az európai országok még az Olaszországban és Görögországban rekedt 160 ezer menekült elosztásáról sem tudtak megállapodni...

Mert egy ilyen kvótarendszer se nem racionális, se nem megvalósítható.

Ezt el kell magyaráznia.

Csak tegyük fel, hogy befogadunk egy kontingenst. Az emberek nem hozzánk akarnak jönni, tehát rögtön el fogják hagyni az országot, és oda mennek, ahová eredetileg akartak: Németországba, Nagy-Britanniába, Svédországba.

De regisztrálhatnák a menekülteket és adhatnának nekik egy olyan tartózkodási engedélyt, ami kizárja az utazást.

És tényleg elhiszik, hogy ez kikerülhetetlen akadályt jelentene. A valóság sajnos más. Éppen ezért értelmetlen a kvótarendszer. Egyébként pedig ez a mostani Dublin 2. rendeletnek is ellentmond. Eszerint annak az országnak kell felvennie és regisztrálnia a menekültet, és számára lehetőleg tartózkodási jogcímet biztosítania, ahová elsőként belépett. Ezek most az európai szabályok. Ezen előírások megváltoztatása évekig tartana.”