Kitart a saját világrendje mellett Amerika

„Az amerikaiak a többi ország lakóihoz hasonlatosan a külpolitikától elsődlegesen biztonságot, ezt követően jólétet, és amennyiben lehetséges, azt várják, hogy országuk megfelelő politikai és erkölcsi értékeket kövessen. Ezen felül olyan szimbolikus tettekre is vágynak az amerikaiak, mint hogy sok érmet szerezzen az országuk az Olimpián, embert küldjön a Holdra vagy a szabad világ vezetője legyen. »De elsődlegesen biztonságra és kényelemre vágynak és szeretnék azt hinni, hogy az országuk az angyalok oldalán van« – írja Stephen Walt.

Ehhez képest a hidegháború után egyik amerikai elnöknek sem sikerült a választóinak ígért külpolitikáját megvalósítania. Egy visszafogott, érzékeny és talán még »realistának« is mondható irányt ígértek mind, miközben nagyra törő, tudatosan elrugaszkodott és sikertelennek mondható külpolitikát hagytak maguk után. (...)

Obama a kampányában azt ígérte, hogy befejezi az iraki háborút és helyreállítja az USA megromlott viszonyát a világ többi részével. Az afganisztáni és iraki bukott nemzetépítési kísérletekből következően ennek a programnak tényleges társadalmi támogatottsága volt. A Bush-éra túlterjeszkedéseivel szemben (bírói végzések nélküli megfigyelések, kínzások a guantánamói börtönben) az alkotmányos keretek betartását transzparens és elszámoltatható kormányzat vezetését ígérték.

Azonban ezek az ígéretek sem váltak valóvá. Obama sikerei közé tartozik a klímaváltozás megfordítására részben sikeres kezdeményezés és az iráni atomalku. A titkos nemzetbiztonsági intézkedések száma nőtt, míg az elszámoltathatóság és transzparencia nem. Obama tovább erősítette az afganisztáni jelenlétet, habozott az arab tavaszra válaszokat adni és támogatta a líbiai intervenciót, ami egy bukott állammá változtatta az országot. Nem sikerült tető alá hozni az izraeli-palesztin békét.

A »héják« Walt szerint Obamát pont a jó döntései miatt bírálják gyengeséggel, úgy mint a Szíriától való távolmaradás és az ukrán válság mérséklettel való kezelése. A szerző Daniel Larisont idézi, aki szerint viszont egyáltalán nem mondható visszafogottnak az amerikai külpolitika, mivel Amerika még mindig háromszor annyit költ a hadseregre, mint a második helyen álló Kína. Többek között növelte a jelenlétét Kelet-Európában és Irakban, Ázsiában növeli a befolyását és külföldi dróntámadásokat hajt végre. »Obama nem igazán baloldali külpolitikát folytatott, nem távolit az elit széleskörű konszenzusától, ami az amerikai excepcionalizmus és a világrend fenntartásának szükségességére épül«”.