„A második rész eleinte kevésbé tűnt érdekesnek, és igen jó választás, hogy második lett. Az elején ugyanis egy kissé történelemkönyv szaga volt, majd váltakozott: jöttek az izgalmas részek, majd újra egy kis száraz töri, de aztán helyre állt a rend, és a rész főszereplője, Lánglélek – aki szintén ugyanúgy emlékszik előző életére, és a mi világunkból érkezett – története végképp magába szippantott.
A történetben találkozhatunk a fantasy-k megszokott elemeivel, pl. jóslat, kiválasztott(ak), mágusok stb. Ennek ellenére távol áll attól, hogy tucatsztorinak bélyegezzem, mert ezek az elemek egy cseppet sem megszokott »építménybe« illeszkednek. A történet, ahogy korábban is írtam, egyébként is felhasznál ismerős dolgokat: festmények, versek stb. Ezekről a könyv végén olvashatunk egy kis összefoglalót is.