Az antológiaszerű, a XXI. század Alkonyzónájaként emlegetett Black Mirror, amely immár öt éve vizsgálja kegyetlenül és baljósan ember és technológia egyre komplexebb viszonyát, többek közt azért olyan zseniális és félelmetes, mert egyáltalán nem megy messzire.
„Brooker már-már paranoid személetmódja valahol teljességgel érthető. Ha évtizedekkel ezelőttről korunkba csöppenne valaki, valószínűleg kolonizált bolygókat és repülő autókat várna, hiszen mindig is ez, tehát például a közlekedés, a kommunikáció, a terjeszkedés volt a haladás iránya: évezredeken át úgy élték le az életüket az emberek, hogy amikor meghaltak, legfeljebb kicsit nagyobb hajók és városok épültek, mint amikor megszületettek, miközben azonban a mi korosztályunk felnőtt, a világ analógról digitálisra váltott. Ez egy egész másfajta technológiai forradalom, mint amihez az emberiség eddig hozzászokott, és sokkal gyorsabb is. Ami azt is jelenti, hogy sokkal beláthatatlanabbak a következményei.
Brooker pedig sosem volt az az optimista lélek: a Black Mirror epizódjai ritkán végződnek nemhogy happy enddel, de legalább valamiféle megnyugvással, kompromisszummal, a »van remény« sugallatával. Végül is a sorozat szlogenje az, hogy »the future is broken«. Tudod, mire számíthatsz. És épp ezért megdöbbentő, hogy a harmadik évad a sok kilátástalanság, sötétség és morális pusztulat közepette szállít egy olyan epizódot is, ami másról sem szól, csak életigenlésről, reményről, melegségről és szeretetről. Olyan szeretetről, ami legyőzi akár a halált is. Furcsa élmény: várod, hogy a sztori mikor vesz hirtelen hajtűkanyart a lehető legnagyobb geciség irányába, aztán egyszer csak azon kapod magad, hogy bambán vigyorogva bámulod a stáblistát. Feelgod (egyébként pedig fantasztikusan megírt és eljátszott, sőt az egész sorozat egyik legjobbja) sebtapasz a torkot szorongató disztópiákra. Persze csak ideiglenes.”
30 éves lett a félig vajdasági Nevergreen, ezt pedig új albummal és koncerttel ünnepelte a hazai doom- és gothic-élet legismertebb zenekara. A Harag és remény ráadásul méltó megjelenése a csapatnak.
A Nyugatra „disszidált” rockzenész azt írja, mivel akkoriban egy szót sem beszélt németül, az első dolga volt, hogy minden szabad percében tanuljon németül.
Számára nem volt megbocsátás, ellentétben másokkal, így például Szabó István rendezővel, aki hosszú időn keresztül gyártotta a terhelő tartalmú jelentéseket. Balogh Gábor írása.
Mivel a 2019-től megjelenő sorozat előző kötetei is megvásárolhatók, a barokk rajongóinak aligha találunk idén kiválóbb ajándékot.
Hogy a politikában az igazság a legveszélyesebb fegyver, azt két igazságbeszélő sorsa bizonyítja: Csurka Istváné és Gyurcsány Ferencé.
A Terror Háza Múzeum főigazgatója szerint soha nem fog létrejönni egy Orbán Viktor–Magyar Péter-vita.
Nagy a biztonsági kockázat a légikatasztrófa után.
A külső és belső sokkok, a prociklikus gazdaságpolitika az elmúlt években lemaradó pályát hozott Magyarországnak.
