Aszúk a forradalmak sodrában

„Rengetegszer szóba kerül, mekkora potenciál is rejlik Tokaj legnagyobb kincsében, az aszúban. Talán az egész világon nincs még egy ilyen csodás bor, mely magas cukortartalma ellenére nemhogy egyensúlyos és finom, de eltartható, sőt akár évtizedekig fejlődhet, érhet palackban. Jobb valószínűleg ettől nem lesz (aki kóstolt már hordóból aszút, az nyilván egyetért ebben), de van ebben némi izgalommal vegyes büszkeség, ha kibontásra kerül egy idősebb aszú: ilyet csak Tokaj tud! Az évjárat, a termőhely és más titkokat ennyi éven át nem tudja a Földön más bor magában hordozni.

Mindez különösen is érdekes, ha egy olyan kivételes évről van szó, mint 1956. Ugyan egy forradalom hangulatát még egy bor sem képes átadni, elmesélni (noha épp a tokaji aszú elég sok szabadságharcban és forradalomban játszott kulcsszerepet az erdélyi fejedelmek korában), ilyenkor októberben leginkább 1956-ra a fejünkben és a szívünkben emlékezünk: 60 éve tudott utoljára igazán egységesen a sarkára állni a magyarság, ahogy az erdélyi fejedelmek is kiálltak magukért csak egy másik korban, egy másik szabadságért.

Egy igazán szép diplomáciai ajándék és persze a fontos jubileum okán idén a Nemzeti Borvagyonból (mely az ország talán legnagyobb, több milliárd forint értékű borgyűjteménye) idén párszáz palack 56-os aszút bevizsgált a Nemzeti Borbíráló Bizottság. Az érzékszervi és laboratóriumi keretek közt megvizsgált, majd szerencsésen átpalackozott borok meglepően élő módon őrzik egy letűnt kor nagy évjáratának, de leginkább Tokajnak az erényeit. Kóstoltunk más évjáratokat is a régmúltból, és nagyon izgalmas volt ráeszmélni megint, hogy a technológiától függetlenül a termőhely és maga az aszú valahogy mindig erősebb, markánsabb volt a humán hozzáállásnál: régen és ma is ugyanolyan kifejező és egyedi világot tár elénk minden csepp aszú: a napfény, az érett gyümölcs, a finom édesség, az élő savak minden aszúban jelen vannak, akármilyen szellemiségben is született meg, került palackba hajdan vagy éppen ma.”