Mit vesztettünk a Monarchia bukásával? Várjuk a válaszokat kurucoktól, labancoktól és belgáktól is!
Nagy vita alakult ki Gerő András Mandinernek adott nagyinterjúja után. A történész szerint Ferenc Józsefnek − történelmi bűneinek elismerése mellett − szobrot kellene állítani; és mindenkinek jobb lett volna, ha a Habsburgok tovább uralkodhatnak az I. világháború után. Természetesen rögtön előkerültek a kuruc és labanc álláspontok − jellemzően persze az előbbiek.
Ha már vitázunk, álljon itt egy kérdés, amire kommentekben, listákban várjuk a válaszokat kurucoktól, labancoktól és belgáktól is:
− ki, mely régió vesztette a legnagyobbat (és miért) a Monarchia felbomlása óta eltelt közel száz évben?
Az én privát listám:
1. Erdély − az elmúlt száz év román királyi és kommunista diktatúrát, égbekiáltó jogtiprásokat, történelmi és kulturális örökségek tömeges pusztulását − ja és útmenti kábelkötegeket, ocsmány lakótelepeket és bűzölgő-bezárt gyárakat adott Erdélynek; ráadásul kiszakították (Közép-)Európából és odadobták a Balkánra.
2. Galícia-Bukovina − nagyjából a fentiek, csak mindezt a Szovjetunió otromba fennhatósága alatt, tömeges népirtásokkal, népvándorlásokkal, háborús pusztításokkal és rendszerváltás utáni további elszegényedéssel fűszerezve.
3. Trieszt − egy európai nagyhatalom első számú kikötőjéből Olaszország félreeső fityegőjévé vált, fuldokolva a teljes hátország és piac elvétele miatt, a 20. század nagy részében teljes egészében elvágva fél Közép-Európától.
4. Bosznia − a középkorban rekedt fél-muszlim tartományt alig néhány évtized alatt korrekt kelet-közép-európai színvonalra emelte fel az Osztrák-Magyar Monarchia. Kell részletezni a 20. századi sorsát?
5. Budapest − alap, hogy szinte minden, ami szép és látványos Budapesten, a Monarchia korában, pár évtized alatt született, erre vagyunk büszke máig. Fővárosunk a Monarchia utolsó éveire szinte beelőzte Bécset pörgésben, fejlődésben, talán még életminőségben is. Ha a birodalom bármilyen formában fennmaradt volna, a birodalom kellős közepén fekvő, szabadon, de átgondoltan terjeszkedő, sokszínű (multikulti!) metropolisz a kontinens első számú városai egyikévé válhatott volna. És még most is több tekintetben ott van a másodvonal élmezőnyében.
6. Közép-Európa,mint közös hazánk − volt egyszer egy birodalom, amin belül szabadon utazhattál Lembergtől a Garda-tóig, Prágától Dubrovnikig, Brassótól a Rajna völgyéig - mindezt annak a tudatában, hogy a kellően távoli Bécsben van egy kellően öreg császár, aki ugyan nem túl populistán barátságosan, de lelkiismeretesen intézi közös hazánk ügyeit, még ha le is szarják a legyek az arcképét kies prágai kocsmákban. Ja, és még az adóterhek is jóval alacsonyabbak voltak, mint ma.
Kell még valamit mondanunk, kurucok?
Amikor a Partium fővárosa választhatott: megtört vörös brigantiként, vagy méltóságát megőrizve megy román rabságba. Dr. vitéz Jánossy Gyula és a nemzeti érzelmű polgárság, ha csak rövid időre is, de visszaadta a Körös menti település becsületét, és megmentette a várost a megszállók bosszújától.
Számíthattok rám; még nagyobb elszántsággal folytatom a munkámat, amelynek során a jövőben több elemzést és kevesebb influenszerkedést láthattok majd tőlem.
Egy biztos, ahogyan a kő, és a magyarság, úgy a bocskai is megmarad.
A megújulás nem választható lehetőség a nemzeti oldalon, hanem szükségszerű.
Senki sem érti hogy ennek tulajdonképpen mi faszom értelme volt, hogy a fenébe tudott egy ilyen zavarodott kis pukkancs lenyúlni másfél évtizedet milliók életéből.
Alig egy évvel azután, hogy az Európai Unió megmentőjeként ünnepelték, Nicușor Dan román elnök komoly össztűz alá került korábbi szövetségesei részéről.
