Nem félek

2016. október 02. 08:52

A kijelentés, miszerint nem félek számomra mégis fontos, és az is fontos, hogy ezt ország világ előtt tudassam. Bár önök – az én adófizetői pénzemből – igen sokat költöttek arra, hogy én és a hozzám hasonló senkik féljünk, nekem valahogy nem jött át a dolog.

2016. október 02. 08:52
outisz
A KARD

Hogy akkor miért nem félek? Mert valami ostoba módon bátornak érzem magam. Ránézek Európa térképére, és úgy érzem, nem vagyok egyedül. Ráadásul - leírni sem merem - lehet hogy nem mindenki hülye, aki nem magyar. Lehet hogy mégiscsak lesz egy bátor európai döntéshozó, aki azt mondja, emberek, legyünk már bátrak, a kurva életbe. Mi vagyunk 500 millióan, nem a menekültek. A mi kezünkben van a világ GDP-jének jelentősebb része, nem az iszlám állam, vagy Szíria, Oroszország, vagy Afganisztán kezében. Nálunk van a labda, észrevettük már? Nálunk van a legnagyobb fegyver, csak használni kellene: az európaiak szabadságszeretete. Mert ezt a kontinenst nem más kovácsolta össze az elmúlt 50 évben, mint a szabadság. Az emberek szabadsága, a pénz szabadsága. Egymással évszázadok óta háborúzó nemzetekből lett egy világhatalom alig évtizedek alatt! Tessék elővenni a történelemkönyveket. Lehet hogy nem vagyunk a világ vezetői, de basszátok meg, dobogósok vagyunk! (Kábé, attól függ mit nézünk) Mi, európaiak.

A Fidesz súlyosan mellélőtt az EU - Brüsszel - fikázásával. A hanyatló nyugatot temette már Virág elvtárs és maffiatársai évtizedekig, és lám, ki élte túl. (Szeretnék én úgy élni, ahogy a nyugat haldokol - Hofi) Lesz még ennek böjtje attól félek. Ha egyszer az EU megembereli magát, és sikerül valami érdemleges választ kicsikarnia magából, mi kapkodhatunk, hogy hádde csak a jószándék, meg a féltés beszélt belőlünk. Ennyire ők sem lesznek hülyék.

Én nem félek. Féltem ugyan a családomat a bevándorlóktól, de féltem őket az utcán masírozó szélsőjobbtól is. Meg féltem őket a katedra mögül agymosást végző tanároktól, papoktól is hogy egy életre megnyomorítják a világképüket, mert - szülői nevelés hatására - nem állnak be a gyűlölködők sorába. Az sem hagy nyugodni, hogy lábbal tapossák a liberalizmust épp azok, akik maguk is a liberalizmusnak köszönhetnek mindent, és nem, nem szitokszó. Az is aggaszt, hogy az iszlám bigott vallási gondolat- és tettdiktatúrájára (na ezt a határokon kívül kell hagyni srácok, nincs alku) a gyávák és álszentek egy keresztény vallási gondolat- és tettdiktatúrába menekülnének vissza. Nem óhajtok a saria szerint élni, de a Jehova tanúi se tiltsák már meg nekem a vérátömlesztést, oké?

Egy fontos dolgot azonban fel kell ismernünk: Európát nem a menekültválság és az iszlám terror fogja legyőzni. Ezek együtt sosem lesznek képesek érdemben ártani Európának. De a menekültválságtól és az iszlám terrortól való félelem, az igenis legyőzheti Európát.

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 49 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
yes_we_can
2016. október 03. 02:22
Mostmár tényleg szétbasz az ideg! Ki mondta,hogy félj? Konkréten (kretén)mitől volt gyűlöletkeltő a plakát/kampány?
smarton
2016. október 02. 23:07
"Mert ezt a kontinenst nem más kovácsolta össze az elmúlt 50 évben, mint a szabadság. Az emberek szabadsága, a pénz szabadsága. " A pénz szabadsága az emberek rabsága lett, még ezt sem látod? Mindenki a pénz rabja vagy rabszolgája. Minden a pénzért van. Miről ugatsz?
madarasi.abel
2016. október 02. 20:27
Jó lenne, ha nem tömegként, hanem egyénként tekintenénk ezekre az emberekre, jó lenne, ha nem csak a szavak tennének minket keresztényekké, jó lenne, ha döntéseinken az egymás iráni feltétel nélküni szeretet, emberség és elfogadás tükröződne, jó lenne, ha jobban meghallhatnánk egymást, jó lenne, ha… és még hosszan sorolhatnám. És igen. „Lássuk meg az embert” és az Isten jóságát a másik emberben.
madarasi.abel
2016. október 02. 20:27
Történet a családról Nem igaz az, hogy a menekültek többsége középkorú férfi! Sok a család és annál több a gyerek. A fáradt anyukák ölükben cipelik pár hónapos gyerekeiket, és örömmel adják át pár percre, hogy ehessenek valamit vagy megpihenjenek. Hálájuk határtalan. Volt egy apuka, aki egy nagy családdal indult útra. Két leány testvére, azok családjai, gyerekek, nagymama, nagypapa kerekes székben és unokatestvérek. Kérdeztem tőle, melyik az ő fia. Nem válaszolt. Aztán egyszerre elkezdte mesélni megrázó történetét. Jóhírű építészmérnök volt Szíriában. Volt egy nagy háza, autója és más értékei. Gazdagnak számított, de “ez már nem számít” – mondta. Áprilisban bomba esett a házára. Ő nem volt otthon, de a felesége és a fiai igen. Mind meghaltak. Szerette őket.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!