Ted Chiang írt egy tökéletes novellát, Denis Villeneuve pedig csinált belőle egy tökéletes filmet. Valahol itt kéne abbahagyni ezt a kritikát, mivel az Érkezésről semmit sem szabad elárulni azon kívül, amit az előzetesekben meg tud nézni az ember. Persze nem hagyjuk abba. Spoilermentes kritikánk.
Mit is írtam a minap? Hogy nagy várakozásokkal ülök majd be az Érkezés sajtóvetítésre, mivel a történet alapjául szolgáló Életed története című novella közel jár ahhoz, amit tökéletesnek szokás mondani. Beültem, és leesett az állam. Ritkaságszámba megy, hogy egy filmfeldolgozás ennyire jól nyúljon az alapanyaghoz, a zsánerfilmek esetén meg aztán végképp, hiszen mindig muszáj elvinni az egészet valami New Yorkot lerombolós, sokrobbanásos hülyeség felé. Ráadásul Chiang novelláját kifejezetten nehéz alapanyagnak éreztem.
Nos: Denis Villeneuve tud valamit, mert a filmben tulajdonképpen a novella minden fontos részlete, mondanivalója és érzelmi töltete visszaköszön. A felépítés persze kicsit más, meg fűszerezni kellett egy kicsit egyéb dolgokkal (van robbanás is a biztonság kedvéért), de ez minden adaptáció velejárója. Jobb volt tehát a film, mint a könyv? Dehogy volt. De ugyanolyan jó volt, és ennél többet film aligha kívánhat. Én meg csak azt kívántam, hogy bárcsak ne olvastam volna előtte a novellát. Aki pedig a film után fogja olvasni, azt fogja kívánni, hogy bárcsak ne látta volna előbb a filmet. Nincs jó megoldás.
Tizenkét idegen űrhajó száll le a Föld különböző pontjain, például Kínában, Grönlandon, Oroszországban, Szudánban, és persze az USA-ban. Az amerikai hadsereg Louise Banks nyelvészprofesszort kéri fel, hogy fejtse meg az idegenek nyelvét, aki ennek a feladatnak egy Ian Donnelly nevű elméleti fizikussal vág neki. Hamarosan világos lesz, hogy mitől egyedülálló az idegen lények nyelve, de ahhoz nem elég hamarosan, hogy a világ a háború szélére ne sodródjon miattuk. Mit akarnak az idegenek? És mi köze ehhez az egészhez Banks professzor életének?
A megfejtést én már az eredeti novella olvasása közben is megkönnyeztem, és a film alatt sem marad szárazon a szemem. Tényleg éppen csak annyi kiegészítés és elvétel van az alapműhöz képest, hogy filmként működjön a dolog: kicsit több akció, kicsit kevesebb nyelvészet és fizika; viszont elképesztően hangulatos zene, ütős és emlékezetes látványvilág jellemzi a filmet. Amy Adams és Jeremy Renner pazar, Forest Whitaker is remek; a forgatókönyv pedig nagyon okosan nyúl a történethez.
Tényleg felesleges többet írni az Érkezésről. Aki okos sci-fit szeretne látni, ami megmozgat bennünk valamit, az üljön be rá és nézze meg november 11. után. Aztán – vagy előtte – vegyük a kezünkbe Ted Chiang szintén most megjelenő kötetét, az Életed története és más novellákat és olvassuk el az egészet, mert biztos, hogy meg fogja érni.
A regény több mint 60, a filmes adaptáció pedig közel 30 éves, de a világpusztító bogarak története ma is van olyan népszerű, hogy milliók adják érte az életüket.
A pápaválasztás misztikuma eddig viszonylag rejtve volt az átlag halandó előtt, de az utóbbi időben kapunk némi betekintést. A Konklávé is ezt biztosítja, de nem biztos, hogy örülünk neki.
Olyan befogadók és érzékenyítők vagytok, hogy egész tömegeket érzékenyítetek Trumphoz, Putyinhoz vagy éppenséggel Orbánhoz.
Egy hajléktalan által befogadott transznemű fiatalról és kettejük kapcsolatáról tett közzé dokumentumfilmet a 444.
A népszerű északír színész, William John „Liam” Neeson úgy döntött, hogy befejezi az akciósztárságot, mivel még véletlenül sem szeretné becsapni a közönséget.
Moziban a felkapott, kifejezetten gyerekeknek szánt ifjúsági regény animációs filmes adaptációja, melyre talán az egész családnak érdemes lehet beülni.
A nagykanizsai Hevesi Sándor Művelődési Központ naptárában továbbra is szerepel Lakatos Márk december 2-i előadása Ízlésed és pofonok címmel, szúrta ki a Magyar Nemzet.
