Ted Chiang írt egy tökéletes novellát, Denis Villeneuve pedig csinált belőle egy tökéletes filmet. Valahol itt kéne abbahagyni ezt a kritikát, mivel az Érkezésről semmit sem szabad elárulni azon kívül, amit az előzetesekben meg tud nézni az ember. Persze nem hagyjuk abba. Spoilermentes kritikánk.
Mit is írtam a minap? Hogy nagy várakozásokkal ülök majd be az Érkezés sajtóvetítésre, mivel a történet alapjául szolgáló Életed története című novella közel jár ahhoz, amit tökéletesnek szokás mondani. Beültem, és leesett az állam. Ritkaságszámba megy, hogy egy filmfeldolgozás ennyire jól nyúljon az alapanyaghoz, a zsánerfilmek esetén meg aztán végképp, hiszen mindig muszáj elvinni az egészet valami New Yorkot lerombolós, sokrobbanásos hülyeség felé. Ráadásul Chiang novelláját kifejezetten nehéz alapanyagnak éreztem.
Nos: Denis Villeneuve tud valamit, mert a filmben tulajdonképpen a novella minden fontos részlete, mondanivalója és érzelmi töltete visszaköszön. A felépítés persze kicsit más, meg fűszerezni kellett egy kicsit egyéb dolgokkal (van robbanás is a biztonság kedvéért), de ez minden adaptáció velejárója. Jobb volt tehát a film, mint a könyv? Dehogy volt. De ugyanolyan jó volt, és ennél többet film aligha kívánhat. Én meg csak azt kívántam, hogy bárcsak ne olvastam volna előtte a novellát. Aki pedig a film után fogja olvasni, azt fogja kívánni, hogy bárcsak ne látta volna előbb a filmet. Nincs jó megoldás.
Tizenkét idegen űrhajó száll le a Föld különböző pontjain, például Kínában, Grönlandon, Oroszországban, Szudánban, és persze az USA-ban. Az amerikai hadsereg Louise Banks nyelvészprofesszort kéri fel, hogy fejtse meg az idegenek nyelvét, aki ennek a feladatnak egy Ian Donnelly nevű elméleti fizikussal vág neki. Hamarosan világos lesz, hogy mitől egyedülálló az idegen lények nyelve, de ahhoz nem elég hamarosan, hogy a világ a háború szélére ne sodródjon miattuk. Mit akarnak az idegenek? És mi köze ehhez az egészhez Banks professzor életének?
A megfejtést én már az eredeti novella olvasása közben is megkönnyeztem, és a film alatt sem marad szárazon a szemem. Tényleg éppen csak annyi kiegészítés és elvétel van az alapműhöz képest, hogy filmként működjön a dolog: kicsit több akció, kicsit kevesebb nyelvészet és fizika; viszont elképesztően hangulatos zene, ütős és emlékezetes látványvilág jellemzi a filmet. Amy Adams és Jeremy Renner pazar, Forest Whitaker is remek; a forgatókönyv pedig nagyon okosan nyúl a történethez.
Tényleg felesleges többet írni az Érkezésről. Aki okos sci-fit szeretne látni, ami megmozgat bennünk valamit, az üljön be rá és nézze meg november 11. után. Aztán – vagy előtte – vegyük a kezünkbe Ted Chiang szintén most megjelenő kötetét, az Életed története és más novellákat és olvassuk el az egészet, mert biztos, hogy meg fogja érni.
Az Árva a személyesbe sűrítve beszél a kollektív tragédiákról és arról, miért igazgat minket még ma is sokszor a fortélyos félelem. Farkas Anita írása.
A Miniszterelnökséget vezető miniszter felidézte a Kormányinfó legemlékezetesebb pillanatát is.
A XXI. Század Intézet októberi felmérésből kiderült, hogy a magyar közösségi média felhasználók számára fontos az emberi méltóság védelme és nem szeretik az álhíreket.
Az Oscar-díjas rendező új mozija, az 1957 tavaszán, Budapesten játszódó Árva október 23-ától látható a mozikban. Interjúnk.
Az sem kizárható, hogy meg is szólal benne.
A Keresztapa és az Annie Hall ikonikus sztárja 79 évesen hunyt el – családja azt kéri, jótékonysággal emlékezzenek rá.
A politikus ennek ellenére további támogatásáról biztosította az ukrán elnököt.
A tolvajok összesen kilenc darabot vittek el Napóleon és a császárné ékszergyűjteményéből.
