Kis zsidó fiú

„»Egész életemben a hátrányaimmal küszködtem/alacsony, kövér, csóró, rendőr, apátlan, gátlásos kis zsidó gyerek vagyok/, s a hátrányaimat leküzdve próbáltam túlélni az életet és előnyt kovácsolni« – ezt írta 2006-ban Schobert Norbi a Velvetnek. Most azt magyarázza Facebook-videójában, hogy »egyrészt református, másrészt katolikus vallású emberként egy rohadt nagy nemmel fogok szavazni«, a vasárnapi népszavazáson, persze.

Ha most valaki azt hiszi, hogy Norbi színe- és vallásváltozásain akarok gúnyolódni, nagyot téved. Egyáltalán nem érdekel, hogy kövér kis zsidó fiúnak, vagy katolikus-református keveréknek mondja magát, és még csak az sem nagyon zavar, hogy hovatartozásait a nyilvánosság elé akarja tárni. Sokkal inkább az, hogy még véletlenül sem téved: pontosan eltalálja, mit nem szabad mondani. Hogy mostanság, kiváltképp október 2.-a előtt nem lehet például muzulmán, mert abból baj lenne… Na de csitt, máris túlmegyek a magamnak szabta határon, nem tudok ellenállni az irónia csábításának, pedig muszáj.

Mert valóban nem ez a lényeg. Hanem az, hogy Schobert Norbi és sok más hasonszőrű szerencselovaggá változott; az igazi self made man-ből lett azzá, aki: haszonlesővé. És tényleg nincs egyedül, meglehetősen sokan, művészek, publicisták, tudósok, civilnek hazudott szervezetek ismerték fel a boldogulásnak a mostanság egyetlen lehetséges útját. Ezt tette velük a Fidesz, megfosztotta őket egyéniségüktől, eredeti karakterüktől, gondolataiktól, de lám még az identitásuktól is.”