Lustaság és nyelvtudás hiánya miatt véget ért a röszkei esést produkáló szír menekült fociedző spanyolországi karrierje. Az őt tavaly nem felrúgó László Petra közben díjat kapott. Utóbbi miatt megy a hörgés, pedig dolgozni nem szégyen – utóbbit üzenjük innen Oszama al Abd al Mohszennek is.
László Petra díjat vett át Lezsák Sándortól! Jaj! Jaj! Meg pfjuj és pfuj! Megy a hörgés rendesen a hírre, mert hát László Petra nyilván nem dolgozhat, ergo nem készíthet filmet sem; ha meg ez így van, akkor abból logikusan következik, hogy jó filmet sem készíthet, abból meg az következik, hogy díjat sem kaphat.
Tök logikus tényleg, nem?
A Jó és a Rossz
No de miért is nem készíthet filmet László Petra? Hát azért nem lenne neki szabad, mert ő a főgonosz. Tudják, ő az operatőr, aki tavaly Röszkénél egy szír fickó, bizonyos Oszama al Abd al Mohszen felé rúgott. Mohszent ugyan nem találta el, de világra szóló hír lett belőle, meg jelkép is, az embertelenség, sőt, a magyarok embertelenségének szimbóluma. Plusz munkanélküli. Rögtön kirúgták. Nagyon helyesen egyébként. László Petra ottani viselkedése és rúgkapálása tényleg méltatlan volt az újságírói szakma alapelvárásaihoz.
Ennyiben meg is állhatott volna a történet, de nem állt meg, mert a CNN meg a többi nagyon fontos világértesítő feltétlenül a gonosz magyar lélek szimbólumát akarta faragni a nőből - és ehhez rendelkezésükre is állt minden eszköz. Ahhoz is, hogy Mohszenből is jelképet faragjanak: a szegény, elesett, segítségre szoruló emberét. Az ő képe is bejárta a világot, nyilatkozott fűnek-fának, ennek köszönhetően nem sokra rá fociedző lett belőle Spanyolországban, a getafei Cenafe futballedző-központban.
Miközben mi is történt vele? Megbotlott. Nem sérült meg ő sem, szerencsére a kisfia sem, szóval ha nagyon szikáran nézzük a történetet: elesett futás közben. Ilyen nyilván sosem történt még senkivel a világtörténelemben, indokolt volt hát, hogy világraszóló botrányként tálalja az esetet a CNN.
Az elnyomott, szegény menekült szobrát meg is faragták Mohszenből, az olyan apróságok meg már keveseket érdekeltek, hogy a fickó az al-Kaida szír szárnyának jelképét állította be Facebook-borítóképnek, majd miután erről néhány gonosz portál, köztük a Mandiner hírt adott, törölte magát a Facebookról. Az sem lett szalagcím, hogy a helyi kurdok álláspontja szerint az al-Nuszra Front tagja volt Mohszen. Arra sem kapta fel a fejét igazán senki, amikor röszkei majdnem megrúgatását élete legszörnyűbb napjaként írta le a szír: biztos nem passzolt volna a koncepcióba a kérdés, hogy ha ennél borzalmasabbat Szíriában sosem élt át, miért is menekül?
Mohszent elő lehetett szedni magyar ügyekben azóta is. Még október elsején is nyilatkozott a BBC-nek, igen, bizony, a magyar népszavazásról osztotta meg rendkívül mérvadó véleményét.
Volt munka, nincs munka
Mégsem ömlik most a BBC-ből és a CNN-ről sem a friss hír: a jelek szerint Mohszen a fociból tényleg leginkább a kamuesést sajátította el. Jelét mindenesetre nem mutatta, hogy ami a sportágat illeti, értene máshoz is, ezért a minap nem újították meg az épp lejáró egyéves munkaszerződését.
Spanyol és olasz hírportálok szerint Miguel Angel Galan, a Cenafe vezetője szerint Mohszen semmit nem csinált a klubnál, egész nap a számítógép előtt ült, de még arra sem vette a fáradtságot, hogy spanyolul megtanuljon az eltelt egy évben, ezért nem tudott részt venni a munkában. Galan kilátásba helyezte, hogy ha megtanul spanyolul, újra kaphat munkát a szír menekült, azonban arra nincs pénze a klubnak, hogy haszontalan embereket foglalkoztassanak.
Nem feltétlenül lenne érdemes említésre sem. Legfeljebb érdekességként. Ahogy László Petra friss díja is legfeljebb úgy, idehaza, nem olyasmiként, amiről még a Financial Times is ír. Nyilván a Lakiteleki Filmszemle világszerte megkerülhetetlen kultúrsúlya okán.
Nem hát. Hanem azért, mert László Petra nem kaphat díjat. Azért nem kaphat, mert... Lásd fent. Ha mégis kap, akkor fasisztaország. Az a látszat legalábbis. Ha azt akarjuk, hogy az legyen. Pont úgy, mint a hírhedt „rúgás” esetében.
Engem viszont nem érdekel a látszat. Az érdekel, ami van. És mi van? Annyi, hogy László Petra szerkesztőként részt vett egy film elkészítésében, amellyel neveztek a méltán világhírű Lakiteleki Filmszemlére és nyertek egy különdíjat. Hogy megérdemelték-e, nem tudom. Mindenki eldöntheti a maga ízlése szerint: a Nemzetidegenek című, 32 perces, '56-os témájú dokumentumfilmet szombaton 16.20-kor vetítik a Dunán.
Azt viszont tudom, hogy semmi botrányos nincs abban, ha egy egyszer vállalhatatlanul viselkedő, azért nagyon helyesen kirúgott operatőr dolgozik, filmet készít és ha az a film jó, urambocsá' díjat is nyer egy helyi filmszemlén.
A tanulság tehát? A tanulság az, hogy dolgozni kell. Bizony, Európában ez a divat. Talán még Mohszen is ráérezhetne az ízére. Sok sikert kívánunk ehhez. Ha mégsem menne - akkor pedig mielőbbi jó utat oda, ahonnan jött.
Kérdezhetnéd persze, hogy minek beszélek itt önmagamról, amikor te vagy a levél címzettje. Azért, kedves Péter, mert megszólítva érzem magam. Általad érzem megszólítva magam. Győrffy Ákos írása.
„Az elektronikus betegakta 23 év után most már tényleg jön” – ígéri a német kancellár.
Az új törvénymódosításban bízik a brit miniszterelnök.
A hatóságok „nem tudják", mi lehetett az indíték, hiába találtak a férfinél egy al-Kaida kézikönyvet.
A rapper időzavarba került.
Az illegálisan ott tartózkodó bűnözők eltávolítását ígérte az országból a régi-új elnök.
Trump komolyan gondolta a woke politikák felszámolását.
„Make Amerika great again!”, „Nekünk Magyarország az első!”. Így fordíthatjuk le Kölcseyt mai nyelvre – így beszél a normalitás, ez a régi, elveszett világunk visszajövetelének ígérete.
