„A Népszabadság több mint napilap, több mint egy szimpla újság, amiből csak úgy kiszivattyúzható minden önmagán túlmutató tartalom. A Népszabadság a magyar sajtó azon kevés szellemi műhelyeinek egyike, mely elkötelezte magát a jogállami normák mellett, gondolkodó olvasóit tisztességesen és sokoldalúan tájékoztatja a politika, a kultúra és a közélet meghatározó eseményeiről, és kíváncsi az olvasók véleményére is. Egy olyan időszakban, amikor a kormány egyre erőszakosabban tenyerel rá a médiára, a csapból is kormánypropaganda folyik, az olvasóközönség sokra tartja a hiteles információt, melyet egyre kevesebb médiából szerezhet be. A demokratikus sajtó felértékelődik, a művelt olvasók ösztönösen ellenállnak a harsány és hazug propagandának, leleplezik a demagógiát, elutasítják a szabad média elleni támadásokat.
Micsoda naiv elképzelés! – hallom az ellenérvet. De akik ezt mondják, nem veszik figyelembe kulturális hagyományaink erejét és önállóságát. Mert való igaz, hogy ma az oktatás nívója süllyed, az ország műveltségi szintje hanyatlik, s hogy a hatalomnak elbutított lakosságra van szüksége, mely keveset ért meg alkotmányos jogaiból, és könnyen manipulálható a médiában. Mégsem tehetnek mindenkit bolonddá, mert Ady, Krúdy, Mikszáth és József Attila országában elég szellemi muníció és józan ész szorult az emberekbe ahhoz, hogy kiismerjék magukat a politika és a nyelv fortélyaiban, és le tudják leplezni a szabadság elleni támadásokat, bármilyen formában jelentkeznek is. A veszteségek olykor szellemi felszabaduláshoz vezetnek, újra formálják a meglévő struktúrákat, új mintákat teremtenek a régiek helyén.
S a kártyavárak előbb-utóbb összeomlanak.”