„3.342.000.000 forintból létesülhet 1200 P+R parkolóhely 2019-ig Budapesten. Óriási pazarlás.
Parkolóhelyenként kb. 3 000 000 forintot költenek el a beruházásra, de számításaim szerint a fenntartásra, felújításra, közvilágításra, takarításra, hóeltakarításra, esetleg őrzésre 20 év alatt további 2 000 000 forintot fognak. Ebben az 5 000 000 forintban a telekár még nincs is benne.
Ez a pénz az 1200 helyre naponta beálló kb. 1200 autó tulajdonosának anyagi támogatása a következő célokkal:
- hogy az otthonától eddig autózhasson
- ne kelljen tömegközlekednie (és arra költenie)
- ne kelljen a belvárosban parkolásra költenie
- olcsóbban ingatlant vehessen, ahonnan csak autóval tud bejárni
Ráadásul mindezt budapesti fejlesztésként, budapesti (ajándék?) telken, többnyire nem budapestieknek.
Nézzük mit lehet venni 5 000 000 forintból:
- egy vadonatúj autót.
- BKK bérletet 44 évre
- 32 évnyi kiegészítő Volán bérletet a városhatártól 15km-ig
Ha az érintettek kezébe nyomnák ezt az összeget, vagy a 3 juttatás valamelyikét, azt közfelháborodás kísérné, pedig tulajdonképpen ez történik. Ráadásul a második és harmadik megoldás szinte költségmentes, ha az 1200 utast (nem sok) a jelenlegi tömegközlekedési járműpark ki tudja szolgálni, hiszen a főváros az egyik zsebéből a másikba tenné az összeget.
Az összegből 44 darab új Mercedes buszt is vehetnének, naponta 30 000 utas kiszolgálására.
Az autózás támogatása ezekkel a P+R parkolókkal gazdaságtalan és igazságtalan, akármilyen pozitív hiedelmek kapcsolódnak hozzájuk. Valójában a közpénz pazarló újraosztása, rengeteg közvetett káros hatással (agglomerációs dugók, környezetszennyezés, tövábbi milliárdos költségekkel járó városszétfolyás, stb.).
A helyes út az elővárosi közösségi közlekedés fejlesztése lenne. Így érhető el legkisebb költséggel a legnagyobb társadalmi és környezeti haszon. Az autózásunk infrastrukturális feltételei - P+R parkolók is - piaci alapon biztosítandóak, például fizessük ki ezt az 5 000 000, azaz havi 20 000 forintot. A város pedig úgy fejlesszen, hogy a hasznosabb és fenntarthatóbb közlekedési módok felé csábítsa az ingázókat, miközben a számára kedvezőtlen hatásokkal járó egyéni autózás direkt és rejtett költségeit piaci alapon érvényesíti.”