„hvg.hu: Az előbb kicsit mosolygott, amikor azt mondta, hogy az irányváltás szakmai kérdés volt. Ahhoz mennyi köze volt a döntésnek, hogy reagálni akart a közszolgálati rádió a rádiós piacon várható átrendezésekre?
H. G.: Lehet egy ilyen olvasata az átrendeződésnek, de én ilyen szakmai beszélgetéseken nem vettem részt. Mindenesetre tavaly októberben hétköznaponként egymillió embert ért el a Petőfi Rádió, és orientáló adónak számított. Ha az a döntés született volna, hogy bár más irányt vesz az adó, ugyanakkor a zenei vállalása (a magyar progresszív popzenei szcéna hatékony megjelenítése és támogatása) a közszolgálaton belül valamilyen formában megmarad, az még vállalható lett volna számomra. De erről nem volt szó, és ez is közrejátszott a távozásomban. Pedig a bátor megoldásra vannak jó példák. A BBC Radio One, amikor túlnőtte magát, és az volt a vád, hogy az adófizetők pénzén csinál egy kereskedelmi rádiókkal versenyző adót, akkor betett néhány undergroundnak számító dalt rotációba. Ez ugyan visszavágta a hallgatottságot, de inspiratívan hatott a zenei szcénára, ráadásul e dalok közül több idővel bekerül a mainstreambe is. Ez egy állandó hullámzás, amit a közszolgálat felől fel lehetne vállalni. Szerintem ez lett volna ideális. Én úgy látom, most a 2007-es vállalások teljes lebontása zajlik. (…)
hvg.hu: Merre tovább, mik a tervei?
H. G.: A drasztikusnak tűnő váltások az ember életében sosem véletlenek. A saját, amúgy bennem meglévő érdeklődést szeretném szélesíteni. Fél lábbal átlépek a zenei életből másfelé is. Az elmúlt egy év történései itthon és a világban azt mutatják, hogy komplexen jelentkező, vészjósló szellemi válság van. Ebben én, mint hívő ember, képviselek valamit vagy valakit. Mindig abban hittem, hogy ha van az embernek egy értékrendje, annak folyamatos dialógusban kell állnia más véleményekkel. Ebben látok óriási hiányt. Én ennek keresem valamilyen formáját: a hívő keresztény alapú világlátás képviselete és az onnan való dialógus elindítása.”