„Szóval, ha egy nap arra ébrednék, hogy nem Orbán Viktor fújja a passzátszelet, nem hozzá képest kell valamiről valamit mondani, hanem csak úgy simán elképzelhetek magamnak egy élhetőbb Magyarországot, akkor milyen lenne az az ország? Milyen célok lennének, amiért nagyobb elszántsággal dolgoznék? Lehetnének-e olyan célok, amiért nagyon sokan, akár a kis magyar skizofrénia mindkét oldalán hajlandóak lennének kötélnek állni? Ez lenne az a kérdés, amit valahogy senki nem akar feszegetni. Azok se, akiknek ez lenne a dolga. Azt mondják nem vevők erre az emberek. Nem vevő rá a média. Kit érdekelnek hosszú veretes programok, mikor olyan jókat lehet akciózni? Hát, nem tudom. Szerintem meg pont ebből van elege az embereknek, ezért nem mennek tüntetni se, mert legkésőbb a harmadik tüntetésen leesik a tantusz, hogy nem megyünk semmiért, csak valami ellen és a tökünk tele van már a mozgósítással. Tököm tele van már azzal, hogy csak abban értünk egyet, hogy mivel nem értünk egyet. Az Orbánizmus (Gyurcsányizmus) eltörlésének első lépése tehát az, hogy nem csak valamihez képest van elképzelésem a jövőről. Nem a liberálisok, konzervatívok, Brüsszel, a multik ellenében van véleményem a gazdaságról, az oktatásról meg az időjárásról, hanem csak úgy.
Ha van az embernek elképzelése, azt persze könnyű kritizálni. El lehet mondani, hogy miért nem jó. Vagy ha ez nem megy, akkor lehet személyeskedni, vagy megmondani, miért ne mondja már meg ez az ember, hogy hogyan legyen. Hiszen biztos Soros kottájából játszik, vagy náci, vagy tolvaj, vagy ügynök, vagy muszlim, meg hát a szeme se áll jól. Ilyen kritikusból van itthon pár millió, erre a színvonalra sikerül lemenniük az úgynevezett profi politikusoknak is. Míg az egyszeri mozdonyvezető esetében azonban nem feltétel, hogy legyen koherens elképzelése a világról, mielőtt nekiáll cinkelni a többieket, egy politikusnál ez elvileg munkaköri kötelesség. És ha magától nem elég okos hozzá, akkor a párt, amit képvisel, majd szállít neki ilyen elképzeléseket. Illetve szállítana, ha nem csak ugyanilyen fogalmatlan szerencselovagból állna, akik csak helyezkedni tudnak úgy-ahogy. És mivel már nincs nekik elképzelésük, eggyel kevesebb ok van arra, hogy azokat valaki kritizálja. Igaz, tényleg csak eggyel. Olyan lett a politika, mint egy kereskedelmi tévé: reggeltől estig valóságshow és szappanopera, kiszolgálják a közönségigényt, ami valahogy minden évben egyre mélyebben van. Mondjuk humorérzékük van, mert ebből a pozícióból is tudnak másokat nihilistának nevezni.