A sajtószabadság iránt elkötelezett jobboldaliakként erkölcsi kötelességünknek érezzük a szolidaritás kinyilvánítását.
Az álláspontunk tisztázása végett előzetesen le kell szögezni: nem gondoljuk, hogy ma Magyarországon kisebb lenne a sajtó szabadsága, mint mondjuk az 1994-1998 közötti időszakban. Az ezredfordulóig ugyanis egyértelműen az egykori állampárt és a liberális párt holdudvara által szinte teljes mértékben uralt elektronikus és nyomtatott sajtópaletta állt csak az érdeklődő polgárok rendelkezésére,online sajtóvilág egyáltalán nem létezett. Szubjektív sajtószabadság-indexünkön pedig jottányit sem változtatnak a Freedom House sajtószabadságról szóló jelentései, amelynek magyar szakértői listáját végigböngészve egészen biztosan nem az „elfogulatlanság” kifejezés jut először eszünkbe.
Nem kérdés, hogy a Népszabadság igen sok kérdésben nem a mi általunk képviselt értékeket vallotta magáénak. Szerintünk az sem kérdés, hogy kormánypárti politikusok néha egészen elképesztő formákat öltő urizálásáról, botrányairól továbbra is kötelessége a sajtónak hírt adni – akár olyan felületeken is, amelyeknek értékrendszerével a magunk részéről nem igazán értünk egyet.
Bizonyos, elveinkkel összeegyeztethetetlen kormányzati intézkedésekkel kapcsolatos egyet nem értésünket kifejeztük már több alkalommal is, és ezúttal is csak azt tudjuk mondani: a konzervatív kormányzásnak fontos eleme kell legyen az önmérséklet, s mindenek előtt a törvények uralmának betartása. A politika persze nem lehet olyan finnyás, mint az egyéni erkölcs: a sikeres politika cselekvés nem mindig igazolható morálisan. A politika nem az erkölcs folytatása más eszközökkel. De úgy gondoljuk, hogy vannak olyan határok, amelyeknek az áthágása még egy realista politikaszemlélet alapján sem fogadható el.
Hogy mi áll a Népszabadság teljes platformjának leállása mögött, az a nyilvánosság számára pillanatnyilag nem világos. Ám üzleti érdekek nem magyarázhatják az egyik legismertebb ellenzéki médium minden érintett munkatárs és a közvélemény számára váratlan, elfogadható magyarázat nélküli, azonnali leállítását. Mivel a jelen helyzetben a politikai befolyásolás gyanúja erőteljesen felmerül, a sajtószabadság iránt elkötelezett jobboldaliakként erkölcsi kötelességünknek érezzük a szolidaritás kinyilvánítását a szerkesztőség munkatársai iránt, és annak kimondását, hogy a jelenleg ismert tények alapján az eljárás elfogadhatatlan.
Meggyőződésünk szerint a magyar politikai közösségnek az az érdeke, hogya Népszabadság újból működjön, vagy ha a lapot gazdasági okokból nem tudja üzemeltetni jelenlegi kiadója, akkor a lap sorsáról a szerkesztőséget bevonva szülessen szakmailag elfogadható, a nyilvánosság számára átlátható döntés.
Budapest, 2016. október 8.
Fekete Balázs
Hörcher Ferenc
Pócza Kálmán
(Közlemény.)
A tiszás jelölt-jelöltek elsősorban az a felső réteg, amely nemcsak politikai ambíciókkal rendelkezik, de amelynek Magyarországon kisebb vagyonkája, tehát valamekkora szabadsága és mozgástere is van hozzá, hogy belépjen a politikába.
Zavarba ejtő lelkesedéssel dicsérte Orbán Viktor futballpolitikáját, mondván, mindaz a példaértékű segítség, amelyet a magyar kormány közismerten a sportnak ad, a következő nemzedék egészségében, szemléletében, inspirációjában, versenyképességében térül meg többszörösen.
De sose feledjük azt a szégyent és csúfságot, hogy a feleségét akarta »csak« zsarolni, hogy maradjanak meg az állásai.
A nemi arányok elemzésétől a régi baloldal vádján át egészen a töltelékjelöltekig vegyes a kép az ellenzéki párt listáján.
Ha kapsz és elteszel 3,4 milliárdocskát a brüsszeli önsorsrontó idióták és/vagy fekete öves gazemberek pénzéből, akkor te vagy a független.
Senkinek sem kegyelmeznek.
Egyre többen utasítják el az EU-s menekültelosztási kvótákat.
