Milyen az antikapitalista szex?
A termelés hozza létre a fogyasztót – ez pedig ugyanúgy igaz a szexuális szükségletekre, vágyakra és habitusokra is.
Talán nem túlzás azt állítani, hogy Jules Verne óta egyedül Michael Crichtonnak sikerült igazán visszahoznia a földre a tudományos felfedezések (az író esetleges tévedései / didakticizmusai ellenére is) hiteles izgalmait.
„Az olvasó amellett, hogy kedvenc fotelének karfáját feltépi az izgalmaktól, nagyon sokat fog megtanulni különböző tudományágakról, mivel a szereplők nagy része ezeket képviselő tudós. Az hagyján, hogy van paleobotanikus, őslényszakértő, tapasztalt vadász, genetikus, matematikus és programozó – a filmmel ellentétben Gennaro, az ügyvéd nem hal meg, sőt jogi »tudásával« menti meg a szereplőket az egyik jelenetben. Bámulatos precizitású regény, amely abba az illúzióba ringatja az olvasót, hogy a könyv oldalain megelevenedő események a valóságban is megtörténhetnek, és észre sem vesszük, hogy tíz hiteles tényadat után jön egy nagyon alaposan kifejtett csalás is, amely lehetővé teszi a cselekmény hihetetlenebb aspektusait.
A rajongók (és még inkább: Spielberg) nyomására készült folytatás már értelemszerűen nem lehetett egy újabb hullámvasút a kihalt állatok rezervátumában, mivel ezt a témát az első regény páratlan totalitással meríti ki. Nem lehetett figyelmeztetés sem, hogy a tudomány elszabadulhat. A rajongók viszont minden bizonnyal ezt várták el: még több dinoszauruszt, még többet a parkból. Crichton választhatott. Megírja ugyanazt a regényt más szereplőkkel, vagy teszi azt, amihez a legjobban ért: felhasználja a dinoszauruszok kontextusát, hogy rámutasson a tudományos világ kismillió furcsaságára és problémáira.
Utóbbit választotta. Ennek eredményeképp a The Lost World (nálunk: Szörnyek szigete) életművének legsűrűbb, legdinamikusabb kiselőadás-gyűjteménye, amelyben már alig lelhető fel hagyományos cselekmény, szereplői csaponganak akadémiai és vadvilági helyszínek között, a regény felénél lesérülő és morfiumos delíriumban filozofáló Ian Malcolm pedig minden alkalmat megragad, hogy több oldalas tanulmányokat szavaljon evolúcióról, káoszelméletről és más tudományágakról. Helyenként mintha ismeretterjesztő könyvet olvasnánk. Mindezzel együtt a regény mégis működik, mert ezek az ismeretek mozgatják a történet eseményeit, és fordítva: az események kibontakozása vet fel tudományos problémákat.”