„A mostani hisztiben valahogy mindenki hajlamos megfeledkezni egy másik hisztiről. Arról, ami 2001. szeptember 11. után tört ki nálunk (is), és évekig tartott. Akkor a felállás nagyjából a mostani fordítottja volt: a balliberális oldal zöme hangos iszlamofób kardcsörtetésbe kezdett és szorgalmazta Magyarország minél nagyobb mérvű háborús szerepvállalását a terrorizmus ellen, míg a jobboldal nagyjából a nyugati balosok megértő, relativizáló, sőt pacifista álláspontjára helyezkedett.
Majd minden téma megjelent akkoriban a balliberális sajtóban, ami most a jobboldalról ismerős. Általános terrorveszély, nyugati kultúrfölény, a nyugati értékeket elfogadni nem tudók vagy nem akarók lebarbározása, a civilizáltabb társadalmat és azok tagjait megillető többletjog, a politikai korrektséggel való leszámolás, az iszlám alacsonyrendűsége és veszélyessége, a tömeges bevándorlás és a kulturális különbségek problémája, a jog háborús felfüggesztése, az arabbarát jobberek és balos pacifisták belső ellenségként kezelése, de még magának a liberalizmusnak a megtagadása is. (...)