Közmunka elől az iskolapadba

„Most érdemes pályaválasztási tanácsadással foglalkozó céget alapítani. A következő években ugyanis több tízezer, de lehet, hogy százezer, jelenleg a közszférában dolgozó ember szembesülhet azzal, hogy új szakma után kell néznie. Mérnökökre és informatikusokra van igény, a pénz se rossz, de oda kell a matek, és a diploma megszerzése évekig tart. Orvosból sincs elég, de ki kezdi el negyvenévesen az orvosit? Ápoló. Azért a pénzért? Pék. Minden éjszaka talpon lenni? Kőműves. Ezzel a derékkal? Nem könnyű a döntés, valóban. (...)

Az is gondot okozhat, hogy a munkaerő-kereslet nem egyenletesen oszlik meg a régiók között. Ha valóban beindulnak az átképzések, a Kelet-Magyarországon élő emberek tízezreinek kell elgondolkozniuk azon, hogy a nehezen eladható házat és a rokonságot hátrahagyva olyan helyre költözzenek, ahol állást találnak. Különben nem marad más, csak a közmunka. Ez esetben sokakban biztosan az a kérdés is megfogalmazódik majd, hogy érdemes-e megállni az országhatár felénk eső oldalán, ha néhány kilométerrel arrább az itthoni fizetések többszörösét is meg lehet keresni. De ne legyünk rosszmájúak, a súlyosbodó munkaerőhiányra adható válaszok közül a közszféra dolgozóinak átképzése (ha megfelelően hajtják végre) valóban a kisebbik rosszat jelenti. Mást nem tehetünk, mint bízunk benne, hogy ez esetben a kormány önmérsékletet tanúsít, és ahelyett, hogy kitömné a barátai zsebét, a szakmai szervezetek véleményét figyelembe vevő átképzési programot tesz le az asztalra, és végrehajtását a legalkalmasabb emberekre bízza. Ha nem így tesz, családok ezreinek életét teszi tönkre.”