„Az európai történelem egyik legnagyobb, legtöbb embert érintő, legnagyobb hatású önbecsapásának vagyunk kénytelen tanúi immár másfél éve. Európa baloldali-liberális elitje a migránsválság kitörése óta naponta ad leckét befogadásból, önzetlenségből, segítőkészségből mindazoknak, akik nem szeretnék tétlenül elviselni a ránk zúduló népáradást, akik meg szeretnének maradni annak, akivé felnövekedtek. Ugyanez ez az elit tudomást sem hajlandó venni arról, hogy valójában az önzés kultúrájában él.
Egyetlen, de az élet szempontjából mindent felülíró mutató elegendő ennek megítéléséhez: a gyermekvállalás mértéke. Aki már próbálta, tudja: gyereket nevelni nehéz dolog, sok pénzbe, sok törődésbe, sok álmatlan éjszakába, valójában soha véget nem érő aggódásba kerül. Aki gyerekeket nevel, az liberális értelemben többé nem szabad ember: nem mehet kedvére nyaralni a tengerre, nem kelhet kedvére későn, nem veheti meg kedvére, ami megtetszik neki, nem törődhet kedvére egyedül önmagával. Annak a karrier is nehezebb dolog, a sikerért is sokkal többet kell küzdenie.