Ebben nem vagyok megelégedve magammal

„GFG: Sokat gondolkoztunk, hogy lehetne nekifutni ennek az interjúnak. Ha négerekről beszélgetnénk az egész interjú alatt, akkor is azt mondanák, hogy G. Fodor csinált egy seggnyaló interjút az Andy Vajnával. Of course. Szóval, mit kérdeznél magadtól, hogy ez a vád ne merülhessen fel.

Andy: Szerintem csináljunk egy jó interjút és mindegy, hogy ki mit mond róla. Nem?

GFG: Akkor beszélgessünk az irigység természetéről.

Andy: Van pár órád?

GFG: Gyerekként elmentél Amerikába. Sikeres ember lettél. Megcsináltad magad. Megcsináltad a dolgokat, amiket szerettél volna. Aztán hazajöttél Magyarországra. Magyarországon talán a legnagyobb nehézség, ami akadályt állít egy akaró ember útjába, az irigység.  Te mit kezdesz az irigységgel?

Andy: Egyáltalán nem foglalkozom vele.

GFG: Nem foglalkozol vele?

Andy: Egyáltalán nem. Ha én azzal foglalnám el magam, hogy mi a véleménye rólam olyan embereknek, akikkel még nem is találkoztam, sehol sem tartanék. Nem vagyok politikus, tehát nekem nem kell a népet meggyőzni semmiről, a munkámat kell végeznem, és csak annak az eredménye számít. A filmjeim, a múltam saját magáért beszél. Nekem ezt nem kell dicsérni, előadni, még említeni sem kell, ha valaki érdeklődni akar rólam, akkor vegye a fáradtságot, nézzen bele a múltamba, nézze meg, hogy miből áll ez a múlt, és hogy jutottam ide. Ha persze igazi érdeklődésről van szó. Ha meg nem, akkor úgyis mindegy mit mondok, mert akkor csak magamat dicsérem. 

(...)

GFG: És mi a te munkád?

Andy: Hogy mi a munkám? Kitalálni a jövőt. Többek között a saját jövőmet is. Itt vagyok hetvenkét évesen, és még nem tudom, mi akarok lenni, ha nagy leszek. Csináltam már sok mindent, sokféle szakmába belekóstoltam, a film az, ami nagyon szórakoztat, ezt élvezem a legjobban. Az a munkám, hogy új dolgokat találjak ki és határozzak arról, hogy mi legyen a következő lépés.”