„Mennyire lepte meg az, hogy egyszer csak a lapok címoldalán találta magát?
Őszintén szólva engem az lepett meg igazán, hogy a fényképemet is közölték az újságokban. Az, hogy engem kiemeltek, s nagyon sok hír szólt rólam, számomra pozitív kihatással is lehet, hiszen Mumbai nyomornegyedéről írt tanulmányomat nagyon sokan elolvasták, megismerték, hogy Indiával foglalkozó kutató vagyok. A PAGEO Kutatóintézetben komolyan foglalkozunk Ázsiával és Indiával.
A lapok nem éppen a legkedvezőbb színben tüntették fel önt, röviden összefoglalva: egy fiatal nő szakmai hozzáértés nélkül egyre komolyabb pozíciókba kerül egyre magasabb fizetésért. Ön az MNB-ben a legjobban fizetett 4 százalékba tartozott, a havi bére bruttó 1,7 millió forint volt, s nem cáfolta rögtön. Miért?
A politikát nem szeretném belekeverni a magánéletembe. Független munkavállaló voltam mindig is, aki a szakmai tudásával jutott előre. A Népszabadság jelentős mértékben tévedett, rendelkezem szakmai végzettséggel, előtte a Morgan Stanley-nél dolgoztam pénzügyi elemzőként. Az MS a legjobb dolgozóit küldte ki Londonba egy képzésre, amelyen én is részt vettem. Tehát megfelelő pénzügyi képzettség és gyakorlat után döntöttem úgy, hogy az állami szférában helyezkedek el.
(...)
Jelen pillanatban egy ország gondolja önről azt, hogy nem szakmai képessége alapján jutott egyre több és jelentősebb pozícióba.
Úgy gondolom, hogy Magyarországon egy olyan nőt Magyarországon, aki két gazdasági, pénzügyi diplomával rendelkezik, felsőfokon beszél angolul, s két szakmai nyelvvizsgája van, ugyanúgy kell értékelni, mint a férfiakat. Miért ne lehetnénk mi, nők is gazdasági igazgatóhelyettesi pozícióban, amikor mi is ugyanannyit teszünk le az asztalra?
(...)
Úgy érzi, megalapozottan, a szakismerete birtokában nyerte el a mai pozícióit?
Igen.
Tegnap mindent vitt, hogy a Bors című lap lefotózta Matolcsy Györggyel. Ennek volt valamilyen célja?
Az utóbbi napokban nem olvasok híreket.
Felvállalják azt, hogy összetartoznak?
Nem bujkálunk, felvállaljuk.”
*