„Ők lennének a nemzeti burzsoázia, amit állítólag érdemes támogatni. Üres fantomcégekbe lapátolják azt a keveset, amit eleve kívülről kapnánk, hogy ne legyünk ilyen nyomik. De igen, azok leszünk, ha belegebedünk is. Ez a szuverenitásunk gyümölcse: még le sem esett a segélycsomag, már felfalta valami földesúr. Amúgy ilyesmik miatt szokták beszüntetni a segélyezést egy idő után.
Bár buta parasztvakítás az egész nemzeti burzsoázia koncepciója, de keserű gondolatkísérletként elképzelhetünk egy olyanfajta kegyenchordát, amely két seggnyalintás között, mintegy mellesleg, valami betyárbecsületből vagy csak duhaj jókedvében, de valamit megpróbál kezdeni a szajréval. Ha már rátette a mocskos mancsát a Jeremie-pénzekre, akkor ő maga kutatja fel a sikergyanús ötleteket, járja az egyetemeket és túrja az internetet, pályáztat, érdeklődik. Hogy tíz év múlva valamire büszke lehessen azon túl, hogy nézd csak, fiam, ezt loptam. Meg már csak azért is, hogy ha netalán megjelennek az EU fekete helikopterei, és a lapockájukra térdel egy kevlárpáncélos német lovag, akkor mutogathassanak kifelé az ablakon az űrkikötőre.
Ezzel valamiért nem számolnak. És nem ők hibáznak, hanem az a kevlárpáncélos német lovag, aki nem térdel a lapockájukon.”