Az olvasó félelme (Nick Cutter – A Falka)

„Cutter regényének feszes tempóját a gyerekek közötti dinamika adja, de nagyrészt ez felelős a feszültségkeltésért is. A gyerekek nézőpontjából íródó fejezetek ragyogó narratív eszközt adnak Cutter kezébe: azt a klasszikus megoldást, melynek következtében az olvasó több információval rendelkezik, mint a szereplők, ezért a cselekmény bizonyos pontjain könnyedén fokozható a feszültség, mikor a mit sem sejtő szereplőt megközelíti a báránybőrbe bújt farkas. Nincs ebben semmi újdonság, ősi trükk ez, de tagadhatatlanul jól működik ebben a regényben is. A gyerekszereplők ráadásul olyan átkozott helyzetekbe kerülnek, melyekből nem szabadulhatnak anélkül, hogy jelentősen meg ne változnának, ami a felnövésregény szükségszerűsége is. Az átélt élmények, életük szükségszerűen azzal jár, hogy elveszítik ártatlanságukat, de erre egyszerűen nincsenek felkészülve.

A regény másik erőteljes atmoszférateremtő eleme a tisztátalanság érzése. Nincs szó természetfeletti vagy (a Földtől) végtelenül idegen életformákról, a leselkedő veszély sokkal valószerűbb és hétköznapibb, még ha Cutter csavar is rajta párat. Már-már könyörtelenül játszik az olvasó félelmeivel és nincs tabu, melyet ne használna ki. Súlyos betegség, kóros testsúlyvesztés? Ki ne tartana ezektől a dolgoktól? Kit ne rázna ki a hideg, ha arra gondol, hogy egy parazita fészkel a testében, ami lassan elsorvasztja, ami belőle táplálkozik? Mi volna elviselhetetlenebb az ártatlanok szenvedésének látványánál? Cutter néhány jól elhelyezett mondattal aktiválja és óvatosan táplálja mindazt a rettegést, melyet a mindennapok során sikeresen elrejtünk még magunk előtt is, a megfelelő pontokon pedig egyenesen felszítja. A Falka tehát éppúgy azzal arat sikert, hogy a legprimitívebb emberi tényezőkkel játszik, ahogyan a pornó is. Bizonyos értelemben ez a könyv pornó, noha egyetlen pillanatra sem pornográf.”