Mintha ezzel szeretnének védjegyet kreálni maguknak – a csehek számtalan példáját adják különutasságuknak. „Németek” a szlávok között, pogányok a keresztény Közép-Európában, euroszkeptikusok az integráció hurráoptimista csúcsán, pacifisták háború idején.
A csehországi politikai élet a jelek szerint ma sem fordít hátat ennek a jól bevált hagyománynak, és amolyan švejkesen intézi az ország kormányzását. A régió országait nem követi az egyszínű kormányzás trendjében sem és bár migráció ügyében a visegrádi kollégákkal ért egyet, kenyértörésre azért nem viszi a nagy német testvérrel.
Belpolitikai téren ugyancsak valami más, valami új van készülőben Csehországban. Míg a magyarok, lengyelek és szlovákok a hagyományos politikai pártok és a profi politikusok által elfoglalt színpadon adják elő a Kormányzás c. folytatásos drámát, Csehországban a Nem vagyunk politikusok, mi dolgozunk című kortárs, kísérleti darab ősbemutatójának főpróbája zajlik éppen. Utóbbi ugyanis annak az Andrej Babiš milliárdos vállalkozó által alapított mozgalomnak (ANO) a szlogenje, amely alakulása után két évvel a második legnagyobb erőként került be a Képviselőházba 2013-ban – hogy aztán vezetője a kormány második embereként és pénzügyminiszterként követeljen új osztást a régi pártok jól kiszámítható, unalmas pókerpartiján.
Babiš jött, látott, de nem tetszett neki, amit látott – és most győzelemre készül. A másokat hónapok alatt csontig erodáló pénzügyminiszteri poszton harmadik éve töretlenül a legnépszerűbb politikus, és pártja is rendre 5-10 százalékponttal vezeti a kutatási eredményeket. Idén ősszel regionális (kb. megyei) illetve – az amerikai rendszerhez hasonló – részleges szenátusi választások lesznek. A pártok pedig a jövő évi általános országgyűlési választások főpróbájaként tekintenek erre a voksolásra, és úgy is készülnek rá.
Babiš nem csak a hagyományos pártok hatékonytalan és eredménytelen teljesítményének üzent hadat, de igazán népszerűvé az tette, hogy el tudta hitetni magáról, hogy valóban fel tud lépni az intézményesült és szinte a business as usual részévé vált korrupcióval szemben. A csehek egyébként nem aprózzák el: a gigantikus méretű, ipari jellegű lopás szinte minden nagy beruházás kötelező tartaléka. A költségvetés kasszakulcsát magához ragadó vállalkozó viszont ellenáll a pártok kifizetőhelyeként használt állami vállalatok politikusi feltöltésének, nem enged a különböző tárcáktól bejövő irracionális forrásigényeknek – és ez utóbbi az államháztartásban is kezd látványos eredményeket mutatni: a költségvetés többlete jelenleg 75 milliárd korona (közel 800 Mrd. Ft), amire a rendszerváltás óta nem volt példa.