Különúton: mi folyik Csehországban?

2016. szeptember 14. 11:18

A csehek „németek” a szlávok között, pogányok a keresztény Közép-Európában, euroszkeptikusok az integráció hurráoptimista csúcsán, pacifisták háború idején.

2016. szeptember 14. 11:18
liptovsky
Mandiner

praga2.jpg

Mintha ezzel szeretnének védjegyet kreálni maguknak – a csehek számtalan példáját adják különutasságuknak. „Németek” a szlávok között, pogányok a keresztény Közép-Európában, euroszkeptikusok az integráció hurráoptimista csúcsán, pacifisták háború idején.

A csehországi politikai élet a jelek szerint ma sem fordít hátat ennek a jól bevált hagyománynak, és amolyan švejkesen intézi az ország kormányzását. A régió országait nem követi az egyszínű kormányzás trendjében sem és bár migráció ügyében a visegrádi kollégákkal ért egyet, kenyértörésre azért nem viszi a nagy német testvérrel.

Belpolitikai téren ugyancsak valami más, valami új van készülőben Csehországban. Míg a magyarok, lengyelek és szlovákok a hagyományos politikai pártok és a profi politikusok által elfoglalt színpadon adják elő a Kormányzás c. folytatásos drámát, Csehországban a Nem vagyunk politikusok, mi dolgozunk című kortárs, kísérleti darab ősbemutatójának főpróbája zajlik éppen. Utóbbi ugyanis annak az Andrej Babiš milliárdos vállalkozó által alapított mozgalomnak (ANO) a szlogenje, amely alakulása után két évvel a második legnagyobb erőként került be a Képviselőházba 2013-ban – hogy aztán vezetője a kormány második embereként és pénzügyminiszterként követeljen új osztást a régi pártok jól kiszámítható, unalmas pókerpartiján.

Babiš jött, látott, de nem tetszett neki, amit látott – és most győzelemre készül. A másokat hónapok alatt csontig erodáló pénzügyminiszteri poszton harmadik éve töretlenül a legnépszerűbb politikus, és pártja is rendre 5-10 százalékponttal vezeti a kutatási eredményeket. Idén ősszel regionális (kb. megyei) illetve – az amerikai rendszerhez hasonló – részleges szenátusi választások lesznek. A pártok pedig a jövő évi általános országgyűlési választások főpróbájaként tekintenek erre a voksolásra, és úgy is készülnek rá.

Babiš nem csak a hagyományos pártok hatékonytalan és eredménytelen teljesítményének üzent hadat, de igazán népszerűvé az tette, hogy el tudta hitetni magáról, hogy valóban fel tud lépni az intézményesült és szinte a business as usual részévé vált korrupcióval szemben. A csehek egyébként nem aprózzák el: a gigantikus méretű, ipari jellegű lopás szinte minden nagy beruházás kötelező tartaléka. A költségvetés kasszakulcsát magához ragadó vállalkozó viszont ellenáll a pártok kifizetőhelyeként használt állami vállalatok politikusi feltöltésének, nem enged a különböző tárcáktól bejövő irracionális forrásigényeknek – és ez utóbbi az államháztartásban is kezd látványos eredményeket mutatni: a költségvetés többlete jelenleg 75 milliárd korona (közel 800 Mrd. Ft), amire a rendszerváltás óta nem volt példa.

A Babiš-jelenségnek ugyanakkor megvannak a maga árnyoldalai is. A politikusi szakma mára ugyanolyan professzionális mesterséggé vált, mint a kőfaragóké és a balett-táncosoké, a szakma szabályait pedig csak akkor érdemes felrúgni, ha számolunk annak következményivel. A bizniszben eltöltött évtizedek rutinját magával hozó Babiš nagy teherbírású, rengeteget dolgozik, de végeredményben egy mikromenedzser, aki nem bízik senkiben, nem delegál feladatokat, mindenben maga akar dönteni – közben pártja káderhiánnyal küzd és megfelelő szervezeti háttér híján van. Mivel ő problémamegoldó és intézményműködtető, nem csak a közép-hosszútávú víziói nincsenek, de szakpolitikai elképzeléseket, komolyabb programot sem tett még le az asztalra, sőt igazából ideológia, vagy világkép sem köti gúzsba a gondolkodását. Éppen ezért szinte kiszámíthatatlan, hogy mi jön, ha valóban miniszterelnök lesz jövőre.

Személyében ugyanakkor példátlan hatalom koncentrálódik, már most is. Vállalkozóként előbb Csehország második leggazdagabb embere lett, majd megunva a mérsékelt eredményességű kormányok és politikai szereplők számára ugyancsak visszahúzó erővel bíró ténykedését mozgalmat alapított az Elégedetlen Polgárok Akciója névvel. Pragmatikus üzletember révén hamar felismerte, hogy ha a nyilvánosságot meg akarja hódítani, akkor nyilvánosságot kell vásárolnia. Mára övé a cseh médiapiac egy jelentős szelete (két nagy országos napilappal, televízióval, rádióval). A gazdasági hatalom és a médiabefolyás mellé megérkezett a politikai/kormányzati pozíció és ma Babiš megkerülhetetlen figurája a cseh közéletnek.

Nem mondható a csehekről, hogy nem szeretik a színes figurákat a politikai életben. Az utóbbi évtized történelmét akár Hašek is írhatta volna a nemzetközi szerződés aláírásakor tollat csenő, feleségének pozsonyi nagyköveti helyet szerző Klausszal (aki így zavartalanul teniszezgethet sokkal fiatalabb, stewardess szeretőjével), az alkohol- és cigarettafüggő, élő adásban káromkodó, botrányhős Zemannal, a kormányfő feleségét a titkosszolgálatokkal megfigyeltető miniszterelnöki kabinetfőnökkel (akit az emiatt kitört kormányválság után az érintett miniszterelnök feleségül vesz) – és most a nagyvállalkozóval, aki nem szerette, ahogy a dolgok mennek az országban, ezért elhatározta, hogy vált egy jegyet a kormányfői székbe.

Fél szemmel ugyanakkor érdemes a régió jelenlegi politikai vezetőinek is odafigyelniük Csehországra. A hagyományos pártokat, politikusokat valami újra, kívülállóra cserélni akaró, protestáló tömegek nem csak az USA-ban hajlamosak nagy számban beállni az üzleti sikerek hullámán érkező reménység mögé. Hasonló dolog készülődik már a szomszédban is, a csehek pedig minden valószínűség szerint hamarosan megmutatják, működhet-e ez a gyakorlatban, vagy megmarad egy újabb különutas kísérletként a többi, groteszk cseh jelenség mellett.

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 102 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Agnieszka
2016. szeptember 14. 22:47
7 év kihagyás után 8 napot voltunk lengyel Sziléziában, egy délelőtt átmentünk abba a valamikori főleg német határ menti kisvárosba a cseh oldalon, ahonnan az idős rokonaimat kitelepítették a háború végén. Sem a lengyel, sem a cseh oldalon nem látszik, h. meg tudták volna emészteni a német örökséget. A cseh oldalon a valamikori szép polgárházak, villák egy része romos, gondozatlan. A lengyel oldalon több valamikori német kisvárosban jártunk, sok még az olyan ház, amihez talán a háború vége óta nem nyúltak, laknak ugyan bennük, de egy magyar kisváros színvonalához szokott szemnek igencsak elhanyagoltak, noha az építészeti örökség önmagában sokkal értékesebb. Gazdagabb vidék volt az, kevesebb volt a rombolás, mégis, ha valami, a pénz hiány nagyon látszik. Jelenia Gora belvárosa viszont nagyon szépen föl volt újítva, ezt láttuk 7 éve, az is Szilézia, csak nyugatabbra. Szóval, azon a részen, ahol mi voltunk, nagyon nem látszott a Tusk évek 4.5-5%-os évi GDP emelkedése. A cseheken sem a jómód. A főtéren két kis cigány gyerek kéregetett. Az egyébként jól vezetett, szép helyi vendéglőben az emberek, mint itthon, viszont telt ház volt vasárnap, a pincérek gyorsak, kedvesek, stílusosan öltözöttek. A lengyel oldalon is láttunk szegénységet kisvárosban. A Lengyelországban jegyzett hegyvidéki üdülő faluban 9 éve voltunk utóljára, szinte semmi sem változott azóta, bár a szállodát belülről fölújították. Ez náluk is nehéz, mert azok, akik valamit meg tudnak csinálni, tőlük is elmentek már oda, ahol többet fizetnek. Nekem mindig meglepetés a sok kedves, fiatal, keményen dolgozó fölszolgáló, akinek még a nap végén is van energiája mosolyogni. A táj gyönyörű, az emberek kedvesek, a vendéglátás igényes és megfizethetőbb, mint itthon. Oka van annak, h. oda szeretünk menni.
antioxi
2016. szeptember 14. 18:30
Mindent meg kellene tenni Orbánnak, hogy a cseheket igazából Magyarországhoz "édesgesse". ps: Csehország nagyszerű ország, nagyszerű nép és csodálatos lányok-:) (Tudom mit mondok, évekig éltem Prágában a '90-es évek végén, életem legszebb évei voltak).
puszika
2016. szeptember 14. 15:44
Érdekes írás ez de hiányzik belőle valami. De az nagyon. A pártpreferenciák,az oldalak. Ne felejtsük,Csehország jelenlegi baloldali kormányzásának kierőszakolásában az USA derékig benne volt/orosz atomerőmű építési szerződés felmondása..../.
Gregorius
2016. szeptember 14. 15:39
A csehek egyszerűen realisták. A Morvamezei Csata és talán a Huszita Felkelés után belátták azt, hogy a szomszédaik (különösen a Habsburgok, de a lengyelek illetve a középkorban a magyarok is) erősebbek, a harc csak a bukáshoz vezethet. Ezt figyelembe véve megkötötték a kompromisszumaikat és kihasználva a lehetőségeiket csendben söröztek és gyarapodtak. Alapjában véve derűsen nézték a világot (Hasek, Capek, Menzel etc.), bár a hősi múltra azért emlékeztek ( Jirasek), lehet, hogy ebből is kihoznak valamit.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!