Befelé forduló, frusztrált monológja a kísérleti filmekről és a kanadai filmművészetről majdnem ledobott, mégis volt benne valami, ami érdekessé tudta tenni a világát – és mintegy észrevétlenül elhangzottak azok az alapinformációk is, amelyekre a regény története épül.
„Amikor Lois elmegy egy kísérleti film vetítésére, olyasmibe tenyerel bele, amiről úgy sejti, visszautat jelenthet az akadémia körökbe: a filmes a saját szürreális képzelgéseibe olyan régi képsorokat vág bele betétként, amelyekről Lois úgy sejti: az első és titokzatos körülmények között eltűnt kanadai filmes, egy bizonyos Mrs. A. Macalla Whitcomb munkája. Miután összefüggést talál a filmen látott baljósan nyugtalanító jelenet és egy régi vend mese között, bezsákol egy ösztöndíjat, és egyik volt diákjával Mrs. Whitcomb múltjának nyomába ered, átgázolva ezzel a filmes Wrobon, aki megszállottan akaszkodik a felfedezésébe, és egyre kellemetlenebb módon követi és fenyegeti Loist.
Lois maga sem veszi észre, hogyan bonyolódik bele egyre jobban a nyomozásba, hogyan telepedik rá életére Delelő úrnő (Lady Midday, Poludnica) legendája, akit Mrs. Whitcomb megrögzötten próbált a fia eltűnése után a filmjei által megidézni. A filmes háttér itt visszaköszön és elválaszthatatlan része lesz annak a nyelvnek, amelyet Lois használ az elmondhatatlan elmondásához és amelyen Delelő úrnő is egyre inkább megnyilvánul.
Olvasás közben részben a stílus, részben a megbízhatatlan, és az eseményeket sokszor csak utólag, elmondások, filmrészletek, diktafonos felvételek alapján összerakó narrátor (akivel szintén nincs minden teljesen rendben) miatt folyamatosan Caitlín R. Kiernan The Drowning Girlje járt a fejemben. Nagyon sok a párhuzam: az egyedi mítoszépítés, a rejtély mozaikos megfejtése, a narrátor érzelmi-mentális elszigeteltsége miatt a két könyv akár egymás testvére is lehetne, miközben szó sincs arról, hogy Gemma Files bármiben is utánozta volna Kiernant – inkább csak mindketten egy neurotikus korban, legendák, történelmi alakok és modern narrációs technikák vegyítésével ásnak le a tudatalattiba.”
Az elemző szerint ugyanis „nemcsak a Fidesz-szavazóknak jó, hogy van rezsicsökkentés, hanem a Tisza-szavazók túlnyomó részének is. Persze, vannak ott is teszlások és luxusbaloldaliak, de a szavazótáboruk nagy része az a rezsicsökkentés haszonélvezője.”
Miképp épült ki az új hatalom 1945 és 1948 között, hogyan vált matematika kérdésévé a marasztaló ítélet? Zinner Tibor új könyvéből megtudjuk!
„Aktiváld a benned rejlő szupererőt.”
Kemény, határozott vélemény.
A hangos magyar író fejben bezzegmáshol él. Tíz éve nyitott határokat követel, mert bécsi, berlini és frankfurti fogadásokon látta, hogy az idegen szép.
Honfitársa írt leleplező könyvet az ukrán elnök felemelkedéséről, tündökléséről és erkölcsi bukásáról. A Joker magyarul is megjelent, és igazán tanulságos – bőven akad benne olyasmi, ami kényelmetlenül ismerősnek tűnhet idehaza.
Meghozták a hatásukat a keresetlen szavak.
Elindult a miniszterelnök.
