Eretnek az, aki hisz Hugh Grant hazugságainak
Vallásról, hitről és választásról veszélyes a nagyközönségnek nyilatkozni vagy akár szónokolni, mert könnyű belefutni abba a hibába, hogy alaptalanul valótlanságokat állítunk.
Ez fájt. Ennél azért én többet vártam volna Tim Burtontól. Gyerekkorom kedvenc rendezője már hosszú évek óta nem tud kikecmeregni a szakmai gödörből.
„Egyáltalán nem nézhetetlen alkotásról van szó, érdekes a történet, humorból sincs hiány, a látvány időnként elképesztő, de sajnos hiányzik belőle az igazi mélység, és a végére kifullad a történet. A legnagyobb erénye az, hogy nem akar szuperhős történet lenni, megmarad matinénak, amelyben azonban erősen túltengenek a horrorelemek, inkább felnőtteknek való, mint gyerekeknek, de mégis megvan benne az a kalandérzet, ami a jó meséket jellemzi, Ha el tudjuk felejteni, hogy Tim Burton jegyzi a filmet, és nem várunk tőle semmi különlegeset, akkor kellemesen meg fogunk lepődni, ugyanis alapvetően egy szórakoztató blockbuster, amelyből azonban fájóan hiányzik az a bizonyos plusz, amelyet olyannyira keresünk már hosszú évek óta hiába a rendező alkotásaiban.
Eva Green kiváló választás volt Vándorsólyom kiasszony szerepére, abszolút mértékben ura a karakterének, simán lesöpör mindenkit a vászonról. Samuel L. Jackson hozza a tőle elvárható szintet, Judi Dench sajnos túl kevés jelenetben szerepel, Asa Butterfield közepes, Ella Purnell bájos, a gyerekszereplők aranyosak.
Nagyon szerettem volna szeretni ezt a filmet, de minden igyekezetem ellenére sem sikerült, egy egyszeri fogyasztásra alkalmas, látványos, de felejthető alkotás lett belőle, pedig ebben a történetben ennél sokkal több volt. Jó néhány évvel ezelőtt egy ilyen alapműből Burton simán felégette volna a vásznat, most azonban már csak egy kis bozóttűzre futotta. Kár érte.”