A világűr a cyberbiztonság végső határa?

„Így vagy úgy, de a világ szinte összes infrastruktúrája jelenleg űrben lévő objektumokról függ, legyenek azok a Föld körül irdatlan adatmennyiséget továbbító kommunikációs, navigációs vagy információs jelfogó műholdak. Ha csak az egyiket megtámadják, máris bekövetkezne a katasztrófa, széthulló műholdak ütköznének össze.

A technológia olyan ütemben fejlődik, hogy űrbéli cybertámadásra nehéz, sőt, lehetetlen időben reagálni. A legnagyobb veszélyt azonban nem a technológia, hanem a cyberbiztonságról döntő személyek jelentik. Emberek is ki vannak téve a „digitális öregedésnek” és az öröklött rendszerek problémáinak, míg a fiatalabbak idősebb generációk számára nehezen kezelhető módon használják az űralapú és cyberkommunikációt. Néhány idősebb döntéshozó nem érti teljesen a technológiákat és a bennük rejlő veszélyeket.

Egy műhold többféleképpen, például a földi irányítóközpont, az általa használt kommunikációs hálózat, vagy maguk a szállító rakéták meghackelésével támadható. Sokan lehetnek érdekeltek benne: kormányok egymás ellen, anyagi nyereségre törő gazdag bűnszervezetek, vagy akár az elképzelhető legnagyobb pusztításra hajtó terroristacsoportok is.

A védekezést többoldalú űr- és cyberbiztonsági rendszer mielőbbi létrehozásával kellene kezdeni. A rendszert a kormányoknak nem egyedül, hanem független űrcégekkel, például a Space X-szel közösen kellene megszervezniük.”