Miért nincs remény?

„Mert nincs. Legalábbis a belátható időben nincs. Úgyhogy minden (látható) jel szerint Magyarországon remény nélkül kell élniük mindazoknak, akik egy szabad, demokratikus, tisztességesebb világban hisznek. Nem, nem tartozom azok közé, akik eleve lemondanak a demokratikus ellenzék győzelmi esélyeiről a 2018-as választáson. Azt sem hiszem, hogy a remény feladásával együtt a munkát (patetikusabban: a harcot) is föl kellene adnunk, mert mindent vagy még annál is többet meg kell tennünk azért, hogy ez a gátlástalan önkényuralom mielőbb eltűnjön Magyarországról, de közben azért legyünk tisztában a helyzettel. (...)

Pedig nyilvánvaló, hogy nem az orbáni önkényre alapuló rendszer épít normális, a lehetőségeit kihasználni képes, barátságos Magyarországot, hanem csakis a demokratikus, átlátható, az Európa jobbik (brrr!) énjéhez közeledő, együttműködésre kész politika. Sem a világgazdasági nehézségekre, sem a menekültválságra, sem az orosz nyomulásra nem válasz a magyar melldöngetés, hepciáskodás, házon belül pedig az ország gátlástalan lerablása, a politikai, gazdasági és kulturális versenytársak kiiktatása. De ha a nacionalizmusra, a problémákra adott határozottnak látszó önkényúri válaszokra és a gyűlöletre alapozott mai politikával szemben sem Európa, sem a demokrácia, sem a jogállam, sem a nagyobb egyenlőség nem elég vonzó – hiszen még a demokratikus Európa sincs kibékülve magával –, akkor egyelőre a helyzet reménytelen. Viszont kiszámíthatatlan, úgyhogy felkészül: a Remény Pártja.”