„Stumpf András Rihanna-kritikája a Mandineren elvétve tartalmazhat ugyan igazságokat (sajnos én is elég rosszakat hallottam a koncertről), viszont egy biztos: sikerül neki két és fél flekken rasszistának, szexistának vagy csak egyszerűen undorítóan rosszindulatúnak lennie. Gratulálok!
»félmeztelen feka artisták tekergetik ki a vállukat elég ügyesen. Ez mégis mi? Jön mindjárt az elefánt is?«
»Tényleg jobban járnánk, ha a fáni jönne, de nem az jön, hanem Rihanna megint. Hogy elmakogja mondjuk: vöjkvöjkvöjk. Közben néha odanyúljon a puncijához.«
Még szerencse, hogy MØ-nek megkegyelmez: »Teljesen mindegy, hogy nem valami épületesek a MØ-dalok, viszont ott volt ez a nem szép, nem jó táncos, de nagyon őszinte, nagyon önmaga nő a színpadon, egyszerű pólóban-gatyában, és szívét-lelkét beleadta.«
Stumpffal nem az a baj, hogy öreg, ahogy azt ő gondolja (mert persze egy kicsit még édzsista is), hanem, hogy remekül működteti a burkolt vagy a nyelvben öntudatlanul kódolt eurocentrista, maszkulin-hegemón beszédmódot. Ez nem újságírás, ez fröcsögés.”