Bizakodtam a Van Helsing-ben is, főleg, mert inkább nézek vámpírokat, mint démonokat, meg a modern vadnyugatos színtérnél is jobban bejön a posztapokaliptikus jövő által kínált. De az elvárás egy dolog, a valóság meg egy másik.
„Hmm, erre az alapfelállásra gazdag mitológiát is lehetne építeni, ami felkelthetné a néző figyelmét, vagy megmutathatnák a világot a hatás kedvéért. Azonban a Van Helsing pilotjában a mitológia jó, ha egy mondatot kap, a világ pedig egy utcaképet és egyetlen snittet, egyébként minden egyetlen épületben játszódik, ami…, hát, nem túl izgalmas.
Oké, mivel a neves filmrendező és színdarab-író, Neil LaBute a készítő, az ember arra gondolna, hogy majd a párbeszédek vagy a karakterek elviszik a hátukon a felvezetést, de szó sincs ilyesmiről, a többség arctalan senki: van a lány, a fekete srác, a siket, stb. És sajnos eredetiséget sem nagyon kell keresni a látottakban, az alapkoncepció azonnal eszünkbe juttathat egy filmet vagy képregényt.
Ha már rokonítom kéne a sorozatot kanadai Syfy-importtal, akkor inkább a Hunters-t említeném, nagyjából úgy hatott rám. Ugyanaz a fakó világmindenség, ugyanaz az érdektelen előadásmód, ugyanaz a potenciál, ami a világ megteremtésében benne van, de szinte meg sem próbálnak rá építeni a pilotban. És ez a sorozat is véresen komoly (egyelőre), nincs meg benne a Wynonna Earp könnyedsége.”
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Hallom az este arról hazudtál, hogy a ti programotok 140 oldalas lesz és készül.
Meglepő önvallomás a Disney+ új sorozatában.
Igen, ez is kötelező olvasmány, már persze ha nem vagy agyhalott tisza-szektás, és/vagy rohadék propagandista vagy „politikus” ugyanott.
Indul a nemzeti petíciós ívek postázása, március végéig várják vissza a kitöltött íveket.
A biztonságpolitikai szakértő szívesen leülne vitázni bárkivel, de eddig még nem hívták.
Még hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni... Az ember egy kis időre elfordítja vigyázó szemeit az uniós birodalmi központról, erre ott az üvegkalickákban már ismét feltalálták a spanyolcsizm… spanyolviaszt. Most épp a Demokráciapajzs fantázianevű kezdeményezéstől dobtam egy hátast. Demeter Szilárd írása.
A férfi szinte a semmiből sétált fel a miniszterelnök mellé.
Még Ukrajnában is elismerték a szomorú tényeket.
