„De tényleg, mintha rám szabták volna, szintizenével kezdtek, meg D&D-ző gyerekekkel, hogy az első percekben felidézzék a gyermekkoromat, és azt, hogy mikor hallottam utoljára a trogloditákról – talán amikor a Halállabirintust lapozgattam Ian Livingstone-tól? Nyilván a sokakból a régi filmes élményeiket hozta elő, de én anno kimaradtam sok klasszikusból (igen, sem ET, sem Goonies, evvan), így bennem egészen mást mozgatott meg.
Persze az egy dolog, hogy engem ezekkel a hangulati elemekkel azonnal a hatása alá vont a sorozat, de fogalmam sincs, hogy másokra, mondjuk a jóval fiatalabbakra milyen hatással lehet. Viszont látva a véleményeket, hogy sokan nyilatkoznak a Stranger Things-ről pozitívan, talán ez lehet az egyik legnagyobb pozitívuma, hogy különféle összetevőinek köszönhetően, kinek emiatt, kinek amiatt, ugyanúgy, nagyon pozitívan csapódik le.