„Hosszút nem törték meg a kudarcok. Hazaköltözött, és vőlegényével (aki azóta már a férje), Shane Tusuppal folytatta a felkészülést a következő olimpiai ciklusra. Mint utóbb kiderült, Katinka elszántságán és tehetségén kívül ez volt a siker egyik záloga. A szláv felmenőkkel rendelkező, de már az Egyesült Államokban született fiatal szakember a sporthoz való hozzáállásával teljesen felkavarta a honi versenymedencék leülepedett állóvizét. Ezzel persze rengeteg ellenséget szerzett magának, nemcsak az uszodákban, hanem a mindenkori hatalomtól függő szövetségben, sőt az újságírók között is. Ezen az sem változtatott, hogy viszonylag hamar jöttek az eredmények: a folyamatos versenyzésnek köszönhetően Katinka gyakorlatilag tarolt a világkupaversenyeken, majd számolatlanul jöttek a nagymedencés és rövid pályás világ- és Európa-bajnoki címek.
A korábbi félszeg, már-már a visszavonuláson gondolkodó bajai kislányból ezzel párhuzamosan magabiztos hölgy lett. A magyar sportban elsőként – és tartok tőle, hogy sokáig még egyedüliként – gondolva a civil jövőre, felépítették az Iron Lady márkát. Az elmúlt években mind anyagi, mind erkölcsi értelemben megteremtették a teljes függetlenséget. Ennek része volt a (valóban teátrális) szerződéstépés, vagy a Kiss László-ügy (érzéketlennek tűnő) kezelése. Sokan a pénzéhes és manipulált Katinkát akarták láttatni ezekben a helyzetekben, pedig nem szólt másról a történet, mint egy fiatal párról, akik egyszerűen többet akartak elérni, mint amit a rendszer »kirótt« nekik. És nemcsak a saját, hanem az összes magyar úszó számára. Mégis csak a mellúszó olimpiai bajnok Szabó Joe volt az egyetlen, aki melléjük állt, és kimondta, Hosszúék olyan problémákra hívták fel a figyelmet, amelyekkel 30 éve küzdenek a magyar úszók…”