Félpénzesek

„De mi is történt 2002-ben? Tényleg beköszöntött a jólét?

Egyfelől soha nem valósult meg az ötvenszázalékos béremelés a közszférában, mert az adók a felét elvették, és ez visszaáramlott a költségvetésbe, s további jó trükknek bizonyult a forint »ócsítása« – leértékelése –, valamint az infláció is megtette a hatását. Hogy ne áruljunk zsákbamacskát, érdemes rápillantani a KSH vonatkozó kimutatásaira, mármint amelyek a nettó keresetek átlagát jelentik – tizennyolc százalékos volt 2003-ban a növekmény. Azóta kiderült az is, hogy a közalkalmazottak töredékének jelentett ténylegesen ötvenszázalékos bérnövekedést az intézkedés, és a fizetések megugrásának hátterét – az első három hónap után – az önkormányzatokra hárították. Liberális közgazdászok számításai szerint 2006-ra az ötvenszázalékosnak mondott emelés, amely ténylegesen, vagyis nettóban még huszonöt százalék sem volt, 2006 végére elinflálódott. Cseppet sem mellesleg akkor még a többsávos személyijövedelemadó-rendszer volt hatályban, a bruttó fizetés fele a »közös kalapba« ment, hiszen egy mezei közalkalmazott is élvezhette a »felső tízezer« adósávját.

Utólag a liberális közgazdászok ennek az osztogató politikának a számlájára írták a gazdasági mutatók romlását és az euróövezethez történő csatlakozás elhalasztását.”