Max Gladstone: Nagyrészt halott

„Szerencsére ugyanis nem áll meg az ügyvédeknél, és világát telezsúfolja egy csomó olyan ötlettel, amelyek mindegyike elégedett csettintésre készteti a gyakorlott fantasy-olvasókat. Ráadásul nagyon ügyesen választotta meg szereplőit, így azok mindegyike egy teljesen új szeletét képviseli ennek a világnak. Abelard az egyház technikus novíciusa, egy olyan papnövendék, aki a Kos hatalmát irányító és felhasználó gépezetekért felel (egészen steampunkos ez a vonulat – még vonatok is vannak!). Cat egy Feketeköpenyes, aki, mint valami drogos, szinte vágyik istennője érintésére – arra a momentumra, amikor Justicia teljesen eluralja az elméjét, irányítja és mozgatja. Akad még itt egy vámpír kalóz; egy Mesternő, Tara főnöke, aki egyértelműen többre képes, mint azt bárki is feltételezné róla; illetve ne feledkezzünk meg a Titkos Iskola egyik professzoráról sem, aki személyesen dobta ki Tarát az intézményből.

A sakkbábuk felálltak, kezdődhet a játék! Persze Gladstone valószínűleg nem a cselekménye miatt fog híveket szerezni magának, bár azzal sincs gond – izgalmas krimi, ami a végére nagyon felpörög. Pontosan adagolja az információkat és az újabb kérdéseket, profin vezeti be az egyes szereplőket és azok motivációit a sztoriba, még azt sem lehet mondani, hogy kiszámítható lenne, hiszen a hogyan és a miért egészen a legvégéig kérdéses marad. Nagyon tetszett, ahogy apró morzsákat rejtett el mindenhova, érezhetően nagyon erősen megkomponált és megtervezett könyvről van szó – talán kicsit túlzottan is, mondhatnák a kritikusabb természetűek, elvégre így kevés teret hagy az érzelmeknek. De még ez sem tűnik problémának olvasás közben, olyan könnyen képes elvarázsolni ez a háttér és ez a környezet.”