Visegrád ereje

„Elégedetten nyugtázom, hogy a pozsonyi csúcson a négyek közös programmal lépnek fel, igazából azonban akkor lennék boldog, ha ezt a térséget nemcsak a migránsválság és Brüsszel tehetetlensége, a mag-Európa arroganciája kovácsolná egybe, s a V4 nemcsak valami ellen, de valamiért is a jelenlegi hévvel tudna a jövőben fellépni. Ez az együttműködés a gazdasági potenciált tekintve ugyan még nem, a szavazati arányokat tekintve azonban valós erő, olyan platform, amely képes lehet érvényesíteni a regionális érdekeket az EU-n belül.

A visegrádiak most minden eddiginél jobban együtt vannak. Mutatja ezt a nyugati, mindenekelőtt a német sajtónak a varsói egyeztetés előtti írásaiból kiérezhető félelem is. Az újsütetű népvándorlás és az unió válsága, megoldásként pedig a nagyok által képviselt szorosabb együttműködés, Németország sokaknak nem tetszően megnövekedett aktivitása, valamint a közép-európaiak morgására a »régi Európa« által mutatott érzéketlenség a korábbiaknál sikeresebben söpri szőnyeg alá a potenciális belső konfliktusforrásokat, s domborítja ki Lengyelország régióhoz fűződő ambícióit. Sok dolog együtt áll tehát a sikerhez, mégsem szeretném a vágyakat valóságként beállítani, s a kelleténél nagyobb jelentőséget tulajdonítani az együttműködésnek.

Már csak azért sem, mert nyilvánvalóak a négyeken belüli törésvonalak is. A mostani csúcstalálkozó kapcsán elhangzottakból is kiolvasható, hogy közös alap a menekültekkel szembeni kisebb-nagyobb távolságtartás és az idegenkedés az unió bürokráciájától, a félelem a föderális berendezkedés erősítésétől. A migrációs nyomás enyhülése azonban könnyen véget vethet a V4 virágzásának. Az EU-val szemben a hazai fogyasztásra szántnál érezhetően finomabbra hangolt bírálatokból is kiolvasható ugyanis az érdekek eltérő volta.”