Idegesen figyeli a világ a két eurázsiai hatalom ismételt közeledését. Az orosz és a török államfő a két ország közel egyévi viszálya, a kétoldalú kapcsolatok erőteljes lehűlése után nyújtott ismét kezet egymásnak.
„A Török Áramlat persze ettől még nagy eséllyel terv marad, ám Akkuyuban folytatódhat az atomerőmű építése. Az sem valószínű, hogy Törökország belépne valamelyik eurázsiai integrációs együttműködésbe, a keletre kacsingatással ugyanakkor zsarolhatja az Európai Uniót, ami Moszkva pozícióit is erősíti. Ettől persze az orosz–török regionális versenyfutás fennmarad, az érdekek sem fognak az egyik pillanatról a másikra közeledni, mint ahogy a két ország közötti történelmi szembenállás sem szűnik meg. A kereskedelmi forgalom azonban mindkét fél megelégedésére fellendülhet, s az orosz turisták is újra megjelenhetnek a török tengerparton. A hirtelen jött békülés ráadásul arra is rámutat, hogy a nagy katonai, az ideológiai alapú politikai blokkok ideje lejárt. Helyettük mindinkább előtérbe kerülnek a taktikai, érdekeket követő, remélhetően nagyobb stabilitást biztosító együttműködések. Mert az illiberális közelség ellenére is össze tudott veszni Moszkva és Ankara, míg az értékek tekintetében nyilvánvaló különbségek sem akadályozták meg a török–uniós migránsalkut.”