Ki van zárva, hogy az iszlám és a demokrácia együtt működhessen. Interjú.
„Mi a helyzet az iszlám és a demokrácia együttélésével?
A liberalizmus, a demokrácia és a szocializmus összefüggő és koherens rendszerekként szintén alapvető iszlám jellegzetességeket zárnak ki. Egy ponton túl egy parlament vagy egy pártrendszer felülírhatja a vallásjog törvényeit vagy a családon belüli kapcsolatokat és dinamikákat, egy csomó olyan dolgot, ami másfél ezer évig magától értetődő volt – például a nő és férfi közötti különbségeket vagy a munkamegosztás egyoldalúságát.
Az iszlám nagyon szigorúan meghatározott létforma, amelynek velejárója például a nagy család, hiszen muszlim egyénileg nincsen. Ráadásul kíméletlenül összefonódik benne a vallás a társadalommal és a közösséggel. Itt az egyes ember valóban a közössége által létezik, és a közösséget az iszlám határozza meg. Az iszlám bárminemű feladása tehát egyfajta társadalmi, közösségi öngyilkosságot jelentene.
Nem kell ad absurdum menni, hogy az ember azt mondhassa: ki van zárva, hogy a kettő, vagyis az iszlám és a demokrácia együtt működhessen. A demokráciát követelő arab tavasz is egy év alatt a végére ért. A politika szintjén pedig azt mondanám, hogy a demokrácia lehetetlenségének részben a legitimitás és a hegemónia kérdése áll a hátterében. Minden társadalomban elválaszthatatlan az uralom gyakorlása a legitimitás megszerzésétől, ám ez az iszlámban sajátos formát ölt.
Mint mondtam, a 9. században kialakuló »iszlám alternatíva« hegemón szereplője a teokratikus közösség lett, amelyből az következett, hogy az éppen aktuális uralomnak nincs vagy alig van legitimitása. Az egyetlen valódi legitimitás az ortodox iszlám által képviselt teokratikus közösség hegemóniája, ez jelöli ki közép- és hosszabb távon, hogy mi történhet az országban. Ezért is van az, hogy rövid távon a különféle uralmak mindig megpróbálták az iszlám lehető legszigorúbb formáit felvállalni annak érdekében, hogy legalább valami minimális legitimációt mégiscsak szerezzenek.
Az uralom tehát nem ölthet demokratikus formákat, a teokratikus közösség pedig az uralom jellege miatt nem alakíthat ki demokratikus formákat. Ördögi körről van szó, ami mögött az iszlám sajátos jellege áll.”