A láthatatlan ember

„Azzal, hogy a fideszes képviselő egyik pillanatról a másikra eltűnt a nyilvánosság elől, mondhatni láthatatlanná vált, több probléma is van. Ezek közül még a kisebbik a kormánypártnak a nyilvánossághoz való sajátos viszonya. Persze ez sem mellékes: az emberben csak felvetődik, hogy két tanácsadás között a miniszterelnök miért nem szegezi neki a kérdést, hogy te, Flórikám, miért is nem mentél el az OLAF meghallgatására, hogy ott magyarázd a bizonyítványt? Hiszen az nemcsak a tiéd, hanem a mi bizonyítványunk is. És ha nem tudtad volna megmagyarázni, tulajdonképpen mit is keresel még itt? Persze lehet, hogy elhangzanak efféle kérdések, és Farkas Flóriánnak van is rájuk épkézláb válasza. Csakhogy ha van, azt igazán megoszthatná a sajtóval is, még ha erre – bokros teendői közepette – nem is biztatja külön a miniszterelnök.

Ez tehát a kisebbik probléma, de csak attól kisebb, hogy akad nála nagyobb. Ez pedig az, hogy a jelek szerint nemcsak Farkas Flórián, hanem a képviseletére bízott roma kisebbség is láthatatlan. Mi más magyarázná, hogy annyira nincsenek a kormányzat látókörében, hogy még az sem tűnik fel senkinek: a felzárkóztatásukra szánt pénzek mások zsebében landolnak? Korábban még lehetett sejteni, ki a felelős az integrációjukért, a mélyszegénységből való kiemelésükért, de amióta a felelősség kérdése másként vetődik fel, mindenki egymásra mutogat. Egy biztos: minél inkább láthatatlanok azok, akik a romákat képviselik, annál tapinthatóbb lesz a társadalmi feszültség.”