Tessék mondani, ez már a világháború?
Joggal teszi fel a címbeli kérdést egyre több újságolvasó.
A történelem is azt bizonyítja, hogy háborút könnyű indítani, ami nehéz, az annak befejezése.
„A szíriai polgárháborúba való amerikai beavatkozás fő indoklása az volt, hogy Bassár el-Aszad szaringázt vetett be a rebellis erők ellen. Barack Obama mondta az ENSZ közgyűlésén, hogy »ez sértés az emberi értelem és ezen intézmény legitimitása ellen és arra utal, hogy senki más, mint a rezsim vitte végbe ezt a támadást«. Közismert volt, hogy a lázadók is rendelkeztek szaringázzal, ezért a Nemzeti Hírszerzés igazgatója (Director of National Intelligence), James Clapper nem is írta a közleményt, ami valójában a Fehér Házból és nem a hírszerzéstől származott.
Victoria Nuland is sikeresnek tekinthető az ukrajnai fordulat előidézésében. A kritikus időkben külügyi államtitkárként szinte hetente járt Kijevbe a Majdan tüntetőit biztatni, akik a tüntetésért pénzt is kaptak, kárpátaljai hírforrások szerint naponta annyit, mint egyheti munkabér (Nuland szerint 1991 óta az Egyesült Államok ötmilliárd dollárt költött az ukrajnai »demokratikus« szervezetek támogatására). A bőkezű anyagi támogatás magyarázhatja a tüntetők kitartását, végül azonban a pénz nem volt elegendő, a Janukovics-féle kormány eltávolítása érdekében kénytelenek voltak orvlövészek segítségét is igénybe venni, akik elég halottat produkáltak ahhoz, hogy a kialakult véres konfliktusban a kormány megbukjon, és a tüntetők, valamint a támogatóik alakíthassanak kormányt.
Obama egyelőre sikeresen mérsékelte az ukrajnai szembenállást, hivatali ideje azonban hamarosan lejár. A Spiegel cikkírói, Christoph Schult és Klaus Wiegrefe szerint könnyen lehet, hogy az iraki háborút is támogató és ma már az amerikai héják közé sorolt és különösen az oroszok felé kemény vonalat képviselő Hillary Clinton lehet az utódja. Ez esetben a Breedlove nézeteivel teljesen egyetértő Victoria Nuland a jelenleginél még befolyásosabb helyzetbe kerülhet: ő lehet az Egyesült Államok új külügyminisztere.
A felsorolt esetekből kiviláglik, hogy ha van politikai akarat, akkor a háború megindításához szükséges bizonyítékok előteremtése nem jelenthet akadályt. A történelem is azt bizonyítja, hogy háborút könnyű indítani, ami nehéz, az annak befejezése.”